Sziasztok!
Gondolom az előző rész miatt, már mindenki kellően elküldött a pokolba minimum háromszor. Most viszont itt vagyok a folytatással, próbáltam sietni vele. Picit rendhagyóan hosszabbra sikerült, mint általában, de ez gondolom nem okoz problémát.
Apró malőr következtében, most nem a szokványos bétám, Briana javította a részt, hanem Kertész Kinga, akinek ezúton is köszönöm a segítségét. Így nem kellett napokat várni arra, hogy javított részt kapjatok.
Nem is koptatnám tovább a billentyűzetet, jó olvasást Nektek az új részhez! :)
Nem múlt el az érzés. Egyszerűen nem múlt el, bármit is tettem, nem tudtam leállítani. Önkéntelenül is azon járt az eszem, hogy felhívom őt, ösztönösen vágyakoztam utána. Őrülten hiányzott és nem tudtam tenni ellene, nem tudtam kiölni magamból az emlékét.
Gondolom az előző rész miatt, már mindenki kellően elküldött a pokolba minimum háromszor. Most viszont itt vagyok a folytatással, próbáltam sietni vele. Picit rendhagyóan hosszabbra sikerült, mint általában, de ez gondolom nem okoz problémát.
Apró malőr következtében, most nem a szokványos bétám, Briana javította a részt, hanem Kertész Kinga, akinek ezúton is köszönöm a segítségét. Így nem kellett napokat várni arra, hogy javított részt kapjatok.
Nem is koptatnám tovább a billentyűzetet, jó olvasást Nektek az új részhez! :)
Nem múlt el az érzés. Egyszerűen nem múlt el, bármit is tettem, nem tudtam leállítani. Önkéntelenül is azon járt az eszem, hogy felhívom őt, ösztönösen vágyakoztam utána. Őrülten hiányzott és nem tudtam tenni ellene, nem tudtam kiölni magamból az emlékét.
A mellkasomon lévő hegek folyamatosan húzódtak minden levegővételnél, és úgy
éreztem, véresre vakarnám az egész hegesedő felületet kínomban.
Három napja nem láttam Deborah Hillst, és az egyetlen dolog, ami elterelte a
gondolataimat róla az a kellemetlen inger a vakarózásra.
Félhomályos szobában tengettem a napokat, miközben kismilliószor újranéztem a
balesetemről készült felvételeket. Mindenki arra volt kíváncsi vajon
visszatérek-e valaha az autóversenyzéshez, de csak találgatások és buta
pletykák hírét lehetett hallani. Egy ideig nem követtem az eseményeket,
próbáltam elfelejteni, hogy Luke és Andrew milyen rondán hátba szúrtak. Talán
idegesnek kellett volna lennem, szét kellett volna kürtölnöm a médiában, hogy
ez a baleset miattuk történt, de nem tettem meg. Luke volt az egyetlen, akire
méltó ellenfélként tekintettem, mások a nyomomba se értek a versenyeken.
Nélküle unalmas, plusz egy indok, hogy az orra aládörgölhetem élete végig, hogy
csak úgy tudott legyőzni, ha altatót kever az italomba. Andrewnak köszönhettem,
hogy eljutottam idáig a versenyzésben, csúnyán ellenem fordult, ami számomra
megmagyarázhatatlan, hiszen barátomként tekintettem rá. Mindent összevetve nem
fogom ennyiben hagyni a dolgokat, számolok még velük ez ügyben, de most a
gondolataim sokkal fontosabb dolgok felé irányultak.
Nem látni Debbiet elvonási tűnetekkel járt. Hiányzott valami alapvető, minden
másnak csökkent a jelentősége.
Semmi sem volt rendben körülöttem, vissza akartam kapni a régi önmagam, aki még
Debbie előtt voltam. Akit nem érdekel, ha egy-két tettével megsirat néhány nőt.
Szar, hogy az egyik nap az élet csodás, elégedettnek érzetem magam, talán kissé
érzelemmentesnek és üresek voltak a cselekedeteim, de alapjáraton mégis
elégedett voltam. Aztán mindenféle figyelmeztetés nélkül a sziládnak hitt talaj
megingott alattam, és minden összedőlt körülöttem. Elvesztettem a versenyzés
iránt szenvedélyem és az egyik legfontosabb embert az életemben.
A családból eddig senkinek se adtam tudtára, ami Debbivel történt, nem akartam,
hogy kérdezősködésbe kezdjenek, vagy a fejemhez vágják, hogy mekkora idióta
vagyok. Magamtól is tisztában voltam vele, szóval nem volt szükségem
megerősítésre.
A mai nap folyamán azonban döntést hoztam, visszatérek a régi életvitelemhez és
szórakozni megyek.
Éppen a cipőmet húztam már és a zsebembe suvasztottam az összes értéktárgyamat,
amikor láttam, hogy megérkezett a taxi. Elég sok oka volt, hogy nem saját
autóval mentem. Elsősorban az, hogy időre volt szükségem, hogy betudjak ülni
újra a kormány mögé, másrészt pedig gondoltam rá, hogy alkoholt fogok
fogyasztani.
Ahogy kiléptem az ajtón a csípős hideg körülvett én pedig vacogni kezdtem,
pedig csak néhány másodperc telt el, amíg a bejárati ajtómtól a taxiba értem.
Egyáltalán nem foglalkoztam a sofőrrel, lediktáltam neki a szórakozóhely címét,
aztán belemerültem a telefonomba. Néha kinéztem az ablakon. Furcsa érzés volt
egyáltalán újra autóba ülni, akkor is, ha nem én vezettem. A lábaim
automatikusan úgy jártak, mintha a gázt és a féket én taposnám, nem pedig a
taxis.
Pár perc elteltével megérkeztünk, a volán mögött ülő férfi monoton hangon
mondta el, hogy mennyivel tartozom a fuvarét, majd miután kifizettem, és
kiszálltam a kocsijából, elhajtott.
Nem kedvelem az olyan helyeket, ahol a hangos zenében a saját gondolataimat se
hallom. Mindig is az olyan bárokat szerettem, ahol egészséges hangerővel
dübörög a zene, most azonban mégis az első szituációt választottam.
Arra vágytam, hogy minden gondolatom elterelődjön és teljesen kitudjak
kapcsolni.
Ismertem a helyet, voltam már itt párszor, de nem tartozott a kedvenc
szórakozóhelyeim közé. A zene maximális hangerőre volt nyomva, egyhangú és
ütemes ritmusú, nem volt szövege se, csak arra volt jó, hogy a teljesen részeg
emberek ide-oda lépegessenek rá.
Az egész helyen kellemetlen izzadság szag és alkohol illata keveredett. A hely zsúfolásig tele volt illuminált
állapotú fiatalokkal. A legtöbb lány hiányos öltözetű lotyó volt, amit a
kiéhezett férfiak igyekeztek kihasználni. A falak sötét színűek voltak, hogy
ezzel is fokozzák az éjszakai hangulat mámoros érzetét. Villogó, színes fények
cikáztak a falakon a zene ütemére, ami inkább zavaró volt számomra, mintsem
hogy kedvcsinálók.
Mindenféle negatív gondolatomat elhessegettem, és leültem a bárpulthoz, majd
kikértem az első whiskeymet, amivel belevágtam az éjszakába. Az alkohol
fanyarító íze szétáradt a számban, de a sokadik pohár után már azt se éreztem
volna meg, ha egy lángolni kezd a torkom.
Figyeltem, ahogy a pultoslány ügyesen keveri a különleges színű koktélokat az
embereknek, akik minden féle köszönet nélkül odadobják a pénzüket és már mennek
is vissza táncolni.
A táncoló tömeg között észrevettem egy szempárt, ami már jó hosszúideje
figyelhetett, ugyanis megéreztem magamon a tekintetét.
Egy lány volt az. Olykor el is mosolyodott. Az egyébként szendének tűnő lány
valójában annyi vadságot és gátlástalanságot sugárzott, hogy mocskosul
felizgatta a fantáziámat. A gondolataim menthetetlenül elkorcsosultak az
alkohol hatására.
Nem egyedül volt, néhány barátnőjével táncolt együtt, miközben a szemeit
hosszasabb pillanatokra rajtam felejtette. Hosszú szőkésbarna haja a dereka
legalját verdeste, miközben egy alig takaró kis szürke alkalmi ruhában
illegette a csinos kis fenekét.
Engem sokáig csak a testi kielégülés hajtott, az odáig vezető felesleges
érzelgésekkel egyáltalán nem törődtem régebben, azt pedig elképzelni sem
tudtam, hogy valaha hidegen hagy az, hogy egy nő tálcán kínálgatja magát.
Közönséges viselkedése a fantáziámat beindította ugyan, a vágy bennem volt,
hogy magamévá tehessem, mentálisan azonban inkább taszított.
A csípőjével nyolcasokat írt le, miközben a hatalmas magas sarkújával a zenére
lépdelt.
Jól ismertem a nők összes gesztusát és láttam, hogy ez a lány egyetlen
kérésemre az ágyamban köt ki, ha úgy akarom.
Lehúztam az utolsó kortyot a poharamból, és megindultam felé. Kissé homályossá
vált a látásom, mikor felálltam. Elfelejtettem a valóságot, becsuktam a szemem
és csak a vágyaim hajtottak, miközben a teljesen ismeretlen lány ajkait kezdtem
falni. Mindkét tenyerét a mellkasomra feszítette, de nem azért, hogy ellökjön
magától, hanem, hogy még közelebb húzzon.
Kezeimet a fenekére tettem és erősen megszorítottam, olyan kerek volt, hogy ott
menten neki estem volna. Hevesen kapkodtuk a levegőt, miközben egyre nagyobb
beleéléssel – szinte már megfeledkezve arról, hol vagyunk – kebeleztük egymás
ajkát.
Két vadidegen ember teljesen érzelemmentes csókkal üdvözölte egymást.
Az ágyékomat az övének feszítettem, hogy éreztessem vele, hogy mik a terveim
mára. A teste olyan volt, amit bármelyik nő megirigyelt volna, a legtöbb férfi
álmodozni sem merne efféle szépségről.
Egy idő után azonban beleuntam a csókunkba, semmit se váltott ki belőlem,
pusztán szexuális vágyakat. Jó ideje nem kerültem ilyen közel egy nőhöz sem
Debbien kívül, szóval a különbségek nagyon is szembe tűnőek voltak. Más volt az
illata, az érintése, a csókja, nem adta meg azt az egy kis pluszt, amire
vártam, de alkalmi szeretőnek tökéletes volt.
- A közelben lakom – motyogtam a szájába, miközben hallottam, hogy úgy zihált,
hogy el sem tudtam képzelni, ha már most ezt váltottam ki belőle, akkor mi lesz,
mikor az ágyamba viszem.
- Most rögtön indulhatunk – kacsintott.
Először hallottam a hangját, de annyira jelentéktelenként kezeltem az egész
helyzetet, hogy arra se tartottam igényt, hogy a nevét vagy a hangját
eltárazzam a memóriámban. A puszta beszédéből lerítt, hogy valószínűleg még
érettségije sincs. Próbáltam őszinte mosolyt kanyarítani az arcomra, de a
szituáció nagyon is siralmas volt az én nézőpontomból.
A mosolyomat látva közelebb hajolt a nyakamhoz, két kezével a hajamba túrt,
hogy a fülembe dorombolja a szavakat.
– Használj ki! Csinálj velem azt, amit csak akarsz. Teljesítem az összes
kívánságodat – sziszegte úgy, hogy közben az ajkai csiklandozták a fülemet. A
hangjából érezhető volt, hogy ő se sajnálta a pénzt alkoholra. Szavai hallatán
az egész testem megfeszült és elöntötte a kéjvágy. A puszta szavai is megdolgoztatták
az elmém, a vér hihetetlen erővel zubogott bennem és nehéz volt ellenállni
csábító szavainak. Újra neki löktem a csípőmet, sürgetően, hiszen már
beleőrülök a várakozásba.
Testével úgy simult hozzám, akárcsak egy macska, körmeivel kellemesen végigkarcolta
a hátamat, mire eltávolodtam tőle, és a kezénél fogva elkezdtem kirángatni a
helyről.
A testem mindennél jobban kívánta, de az érzelmeim ellentmondtak a
cselekedeteimnek.
Debbie gondoltam és elhatározást tettem afelől, hogy nélküle is meg leszek, nem
fog nekem hiányozni, de amilyen erősen próbáltam ezt elhitetni magammal, annál
jobban megbizonyosodtam róla, hogy ez nem így van. Egy másik lányon
vigasztalódtam azt remélve, hogy talán szex közben beleszeretek és kitölti az
ürességet, amit Deborah Hills hagyott maga után.
A hely előtt több taxi is várakozott, spontán kiválasztottam az egyik autót és
a hátsó ülésre telepedtem le a lánnyal, akinek még a nevét se tudtam, de azt
igen, hogy hamarosan az ágyamban köt ki.
A pólóm alá nyúlt és végig húzta hideg ujjait a forró bőrfelületen, annyi
gátlás se volt benne, hogy legalább szerencsétlen taxisofőrt megkíméljük a
látványtól, hogy két fiatal a kocsija hátsó ülésén esik egymásnak. Parancsoltam
a férfi ösztöneimnek, hiszen aggasztott, hogy a visszapillantó tükörből a
vezető folyamatosan azt leste, hogy vajon mikor fogy el a türelmem és teszem
magamévá a csajt itt helyben.
Meredten bámultam ki az ablakon, miközben megpróbáltam kizárni a kellemes
érzést, ahogy a fogaival és az ajkaival csodát művelt a nyakamon. A szemeim
le-lecsukódtak, de nem különösebben reagáltam a kényeztetésére.
Hosszúnak tűnő percek teltek el, mire végre hazaértünk, a lehető leggyorsabban
nyomtam a pénzösszeget a sofőr kezébe, és mire észhez kaptam már az előszobában
kötöttem ki a lánnyal.
Megragadtam a csuklóját és a karját szétfeszítve a falhoz szegeztem. Fojtottan
felnyögött. Egyre kevésbé kezdtem érezni a testem egyéb részeit, csakis a
nadrágomban lévő, egyre fokozódó, kellemes lüktetésre tudtam koncentrálni.
Nem időztem sokáig vele az előszobában, nem érdekeltek az ő szükségletei,
egyáltalán nem tartottam fontosnak, hogy neki jó legyen.
- Louis vagyok. Csakhogy tudd, kinek a nevét kell sikítoznod – adtam a tudtára,
miközben csak annyi időre hagytam abba a tetteimet, hogy beszélni tudjak.
- Abbie. Nagyon örülök a találkozásnak – mutatkozott be, mire a neve hallatán
egy pillanata teljesen lesokkolódtam. Hasonlóságot véltem felfedezni az Abbie
és a Debbie név között. Furcsa, hogy a sors mindig úgy alakítja a történéseket,
hogy még véletlenül se tudjuk elfelejteni azt, akit el akarunk. A
legváratlanabb pillanatokban valami eszedbe juttatja az összes emléket, elég az
egy név, vagy egy buta kis mozdulat.
- Valami baj van? – nézett rám egy pillanatig komolyan Abbie, mikor egy kis rémületet
látott rajtam.
- Nem, dehogy – mosolyogtam. – Szép név – tettem hozzá udvariasságból, majd,
hogy ne fogjon gyanút folytattam, amit elkezdtem.
- Akkor megmutatod végre a hálószobádat? – akaratoskodott, majd rám akaszkodott.
A fenekébe marva megtartottam teljes súlyát.
Karjaival a nyakamat karolta át, lábaival pedig a derekamat kulcsolta össze, én
pedig megindultam vele a hálószobám felé.
- Nagyon fog tetszeni, ezt garantálom – morogtam a fülébe, miközben a tarkómra vezette
kezeit és az állkapcsomra szórt csókokat, fülemnél megállapodott, hogy bele
tudjon suttogni.
- Kötve hiszem – lihegte.
A hangjából jól kivehető volt, hogy élvezte a helyzetet, ahogy a csípőmre
akaszkodva az ágyam felé vittem.
Képtelen voltam kizárni a gondolatot, hogy utoljára nő, aki ebben az ágyban
járt, Debbie volt, ahogy az újdonsült szexpartneremet lefektetem az ágyra
nosztalgikus illat csapta meg az orrom, kellemes parfüm illat, ami nem Abbietól
származott, hanem Deborahtól.
Alulra kerültem, miközben Abbie a derekamra ült és csípőmozgásával csak még
jobban fokozni akarta bennem a vágyat. Először csak ringatta magát, majd egyre
intenzívebb mozgást lejtett rajtam. A számat vékony vonallá préseltem, ahogy a
nyögések megpróbálnak kiszökni a számon.
A pólóm aljával kezdett el játszani, mire villámcsapásként hasított belém a
gondolat, hogy a mellkasom tele van égési sérülések ronda hegeivel, amiket nem
szívesen mutogatok meg másoknak. Egyáltalán nem volt kedvem kiteregetni a
történteket olyan ember előtt, akikre nem tartozik ez az egész. Elkaptam a
csuklóját mielőtt lecibálta volna rólam a fölsőmet. Kérdő pillantásokat kaptam
válaszul, mire magabiztos mosolyt villantottam.
- Ne vedd le, ha nem akarsz már most elélvezni – haraptam be alsó ajkam, majd
rá kacsintottam egyet, de nem hatott, vadul elmosolyodott és csak még
kíváncsibb lett, hogy mit takar a felsőm. Továbbra is erőszakosan húzkodta
feljebb a vékony anyagot. – Komolyan mondtam, a póló marad – néztem rá
szúrósan, tagoltan beszéltem, hogy mindenképpen megértse.
Megforgatta a szemeit, majd folytatta, amit elkezdett. Az ágyékomról kicsit lejjebb
csúszott, így már a combomon ült.
Lenéztem rá és láttam, ahogy kezei a combjaimon hullámoztak, kicsit feljebb
tűrte a felsőmet és csókokkal hintette be az alhasam tájékát. Ökölbe szorult a kezem,
ahogy a nadrágomban a lüktetés egyre jobban elhatalmasodott felettem. Tettem,
amit az ösztönöm diktált és tehetetlenségemben a hajába túrtam, a látásom
elhomályosult és már csak kapkodtam a levegőért, hogy siessen már. Élénk
rúzzsal kiemelt száját szuggeráltam, amin kicsit már szét volt kenődve a szín,
mégis izgató látványt nyújtott. Elképzeltem, hogy pillanatokon belül magamon
láthatom majd a rúzsfoltjait. Öntudatlanul összeszorítottam a szemeim és az
alhasamon hagyott csókok hatására összerándult a hasfalam.
- Debbie… - eresztettem ki egy mélyről jövő sóhajt, mire kipattantak a szemeim,
amint realizáltam, hogy mit is sikerült kinyögnöm.
Abbie kellemesen felnevetett, mire felhúztam a szemöldököm. A legtöbb nő
sértésként veszi, mikor más nők nevén szólítod őket, ő azonban jót szórakozott
rajta.
- Azt hiszem félre hallottad, a nevem Abbie, de a kedvedért lehet a becenevem
Debbie is, ha neked az jobban tetszik – motyogta kéjsóvár hangján, miközben
kezeit az övcsatomhoz vezette és gyakorlott mozdulattal szétbontotta.
Miközben egy tökéletes, felkínálkozó nőt döngethetnék, egy olyan járt az
eszemben, akit el kellett volna felejtsek. Miféle kínzás ez? Nem tudtam
megtenni. Nem tudtam úgy lefeküdni egy nővel sem, hogy közben szüntelenül csak
Debbie járt a fejemben.
Nadrágon keresztül érintett a keze, mire gyors mozdulattal felültem és hátrálni
kezdtem, mielőtt hozzámérhetett volna.
Buján elmosolyodott, majd macskajárásban, négykézláb kúszott felém. Idomait hangsúlyosan
kiemelte, a dereka szép ívben állt, ahogy a fenekét domborította.
- Játszani akarsz? – kérdezte vehemens erotikus hangján. – Rendben, játsszunk – kapott volna utánam
újra, de hevesen megráztam a fejem, majd felpattantam az ágyról.
- Figyelj, ez nem fog menni – túrtam a hajamban és még én magam sem hittem el,
hogy milyen mondatok hagyták el a számat.
- Hogy mondod? Mi van, nem áll fel?!– állt fel ő is indulatosan. Rosszalló
pillantásokkal halmozta el egész testemet, miközben összefűztem az övemet, amit
szétkapcsolt.
- Rád nem – ráztam meg a fejemet és szinte biztosra vettem, hogy sértésnek
találta, amit most a fejéhez vágtam. - Nem tudom megtenni, sajnálom – tártam
szét a kezeim, de mikor láttam, hogy magyarázatot várt, folytattam. – Nem
vagyok olyan, mint a többi srác, nem tudok vonzódni hozzád – próbáltam
megértetni vele, miközben szavaim hallatán elkerekedtek a szemei.
- Óh, már értem – nevette el magát.
- Komolyan? – csodálkoztam, hiszen nem hittem volna, hogy ilyen könnyed
meggyőzöm arról, hogy nekünk nincs közös dolgunk egymással.
- Tudod, marha szűk farmert hordasz, tökéletesen beállított séró, nem kívánod a
lányokat… - kezdett bele, mire megértettem mi a helyzet és gyorsan a szavába
vágtam.
- Nem vagyok meleg! – tiltakoztam erőteljesen. Nem akartam hinni a füleimnek,
hogy komolyan azt hitte, hogy a fiúkat szeretem, csak mert nem akartam
lefeküdni vele. – Mást szeretek – teszem hozzá tétovázva, nem voltam benne
biztos, hogy ez olyan információ, amit meg kellett vele osszak. – És most
kérlek, menj el, rendben? Mindkettőnknek jobb lesz így – fogtam meg a karjánál
fogva és finomat az ajtó felé lökdöstem.
Hirtelen felkapta a vizet és kirántotta magát a kezem alól.
- Komolyan, ha tudtam volna, hogy ekkora nyomorék vagy, más sráccal megyek haza
ma este – pufogott, mire nem feleltem semmit, csak a kezébe adtam a kabátját és
kitessékeltem a bejárati ajtómon. – Seggfej! – ordította köszönés képen, mire
bezártam magam után a nyílászárókat.
Neki dőltem az ajtónak és felsóhajtottam.
Elmentem szórakozni azzal az eltökéltséggel, hogy kiirtom Őt magamból. Nem
sikerült. Annak, hogy túltegyem magam rajta nem az a módja, hogy összejövök
valaki mással vagy, hogy úgy teszek, mintha nem is létezett volna soha a
kapcsolatunk. Mi ketten szerettük egymást aztán egyetlen hülye döntésemmel
romba döntöttem ezt az egészet. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembe
néznem azzal a ténnyel, hogy képtelen vagyok nélküle élni. Fel kellett volna
vállalnom azt a kockázatot, hogy tönkretesszük egymást, nem szabadott volna
hallgatnom Jeffre, de mégis megtettem.
Nagyon fáradt és magányos lettem. Bár már elméletileg egészséges voltam, az
erőm nem volt a régi, a fáradékonyság úrrá lett rajtam.
Azt kívántam, bárcsak a tudtára adhatnám, hogy nem a saját akaratom szerint
cselekedtem. Tudatni akartam vele, hogy mennyire odavagyok érte és, hogy milyen
nehéz volt elengednem.
Elsőőőő
VálaszTörlés(Holnap, vagy az éjszaka folyamán folytatom a komit :D)
Uralkodj magadon,így nem ér első lenni! :D Szép kommentet kell írni ahhoz, hogy elsőnek mondhasd magad. :D
TörlésHey-hey!
TörlésNagyon- nagyon sajnálom, amiért eddig nem írtam, de az okait tudod ennek. :/ (most is a word-ben kell megírnom, hogy aztán elküldjem magamnak messengeren, és onnét másoljam ki a szöveget ide, mellesleg köszönöm az ötletet)
A részeket imádtam, bár haragszom Louis-ra, nagyon is, de teljes mértékben megértem őt. Örülök, hogy végül elküldte Abbie-t, hála a jó Istennek még meg van az esze :D Debbie-Abbie, hm… nem rossz, nem rossz :3
Remélem, hogy Lou felkeresi majd Debbie-t, és megmagyarázza a dolgokat, hogy mit miért tett. Mert ha nem, esküszöm, hogy valahogyan belefurakodok a történetbe, és jól elbeszélgetek vele! Készülj, Louis Tomlinson, mert megyek!!!!
Ennyi lett volna, Debbie-t várom vissza, Abbie viszont tűzzön el onnét, s többet remélem, hogy nem látjuk majd. Habár, el tudom képzelni, hogy ezt megteszed :DD
Tűkön ülve várom a következő részt! További szép estét kívánok! <3 (a fejezet cím találos)
Legeslegnagyobb rajongód,
Easy xx
Jaaaa, és azt az első komksat muszáj volt. Tudod...👑👑😂
TörlésÍgy elsőzni akkor se ér! :)
Törlés.
(Ok, énkezdtem...)
Szia Easy-m! :D
TörlésIgazat adok GG-nek, ilyen aljas módon nem ér első lenni, de persze tudom az okát, amiért nem írtál normális első kommit, szóval most az egyszer megbocsátok neked, hogy lásd kivel van dolgod. :D
Na de rátérek a lényegre...
Nem hiszem, hogy igazságos ilyen helyzetekben Louisra haragudni, nem sok mindenről tehet, csak próbál felejteni, ami szerintem ésszerű és emberi dolog.:D Természetesen megértem, hogy Abbie nem egy szimpatikus nőszemély, de ő csak ideiglenesen csatlakozott a kis történethez.:)
Azt pedig, hogy szükséges lesz-e beférkőzni a történetben, kiderül hamarosan! ^^
Köszönöm, hogy a nehézségek ellenére is írtál nekem, igazán imádnivaló kis olvasóm vagy. <3 Hatalmas köszönet érte.
a "volna" a leghazugabb szó
VálaszTörlés.
Ugyanaz a hang csendben
TörlésPróbálok minden ajtót
Néha furcsa sorrendben
De most is a nyomodban járok
Nincs rámírva mégsem
Hogy amúgy hálás vagyok
Mindenért, csak éppen...
.
Kedves Madison!
VálaszTörlésFenomenslis resz volt!
Mar is nagyon varom a kovetkezo reszt! :)
Koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam.
Szép napot mára!
Szia
BezTina
Szia BezTina! :)
TörlésJó látni új arcokat a kommentek között. Örülök a részre tett véleményednek. Jó ilyeneket olvasni, és igyekszek sietni a résszel.
Neked is nagyon szép napot, és köszönöm még egyszer a kommidat! :) <3
Szia! Díj nálam: http://summerrosewithme.blogspot.hu/2016/01/dij.html
VálaszTörlésSzia!
TörlésHatalmas köszönet érte. :) <3
Kedves Madison!
VálaszTörlésMiközben olvastam volt néhány huha pillanat, és azon cikáztak a gondolataim, hogy vajon megteszi-e Louis. Gratulálok neki az önmegtartóztatásért, nem minden férfi lenne rá képes.
Az új szereplő, aki gondolom átmeneti volt csak, vagyis remélem, hát nem túl szimpatikus jellemre, viszont vicces.
Amit még szeretnék kifejezni,az az, hogy Louis szedje össze magát, és ne kínozza mát a saját és Debbie lelkét azzal hogy így gondolkodik.
A rész szuper volt, és a gifek is, szóval király. Amit még szeretnék elmondani, hogy betűk itt-ott lemaradnak, így ezekre figyelj majd.
Várom a következő részt!
Puszi,
Klaudia
Szia Klau! :D
TörlésHuha pillanat. :D:D +18-as piros karikát elfelejtettem kirakni, de gondoltam nem károsul a gyermeki szíved a rész elolvasásával!
Egyenlőre úgy vagyok vele, hogy Abbie átmeneti, de mivel a történet nincs előre megírva, ezért az én elképzelésem is változhat.
Figyelni fogok, legalábbis igyekszek majd a helyesírást tökéletesíteni, bocsi.
Köszönöm a kommentet. :D
Kedves Madison! :)
VálaszTörlésHát...pfúúú..:D Nem is tudom, hogy hol kezdjem. :D Mikor először megláttam, hogy van új rész, nagyon-nagyon megörültem /nem számítottam rá/ , viszont mikor egy "idegen" lány nevét pillantottam meg a felső sorban kicsit elszomorodtam és reméltem, hogy Louis nem tette/teszi túl magát Debbien egyhamar. Az elején olyan deja vu /nem tudom hogy mondják, ha rosszul írtam javíts ki :DD/ érzésem támadt.. Mert Louis egy buliba igyekezett, mint anno mielőtt jóba lett Debbievel. Ezek után nagyon reméltem, hogy nem akar az alkohollal "felejteni" és valamennyire megjön az esze, mikor sor kerül rá...és hát nem is tévedtem olyan nagyot. :) Mikor odament Abbiehez nagyon ideges voltam /:D/ és komolyan fontolgattam, hogy majd holnap elolvasom újra, "friss" fejjel, de mint mindig a kíváncsiság győzött, így folytattam az olvasást, amit végül nem bántam meg. A kezdeti harag ellenére nagyon "büszke" voltam Louisra, hogy elküldte Abbiet, s ezzel szerintem bebizonyította, hogy a korábbi énje ellenére tud teljes szívből szeretni valaki, tisztelni a nőket, s ami talán a legfontosabb: hűséges tud maradni /a csókokat leszámítva/, s ez szerintem óriási dolog/előrelépés Louistól. <3 :) Nekem eddig ez a "kedvenc Louisom"! :) És, mint korábban is írtam izgatottan várom a Louis-Debbie páros történetének a folytatását, mely /remélhetőleg/ Happy Enddel végződik majd.. :)
Nagyon várom a következő részt,
Xx.Hope~
Szia! :D
TörlésElőször is leszögezném, hogy imádom, hogy mindig ilyen csodálatosan szép, gyönyörű vélemény kifejtős kommenteket írsz nekem minden alkalommal! *-*
Aranyos amiket Louisról írtál. Viccesnek találom, hogy ennyire feltudtad húzni magad a részen, hogy majdnem szüneteltetned kellett az olvasást. :D Hatalmas! :D:D
Másfelől pedig, mivel most Louis eredetileg nincs együtt Debbievel, ezért nem számít megcsalásnak a csókja egy másik lánnyal, főleg úgy, hogy semmit se érzett. Nyilván mindenki Debbieben bizakodott, de...ez van. :D Szemét vagyok!
Köszönöm még egyszer ezt a gyönyörű kommentet. :') <3
Drága Madison!
VálaszTörlésItt Mrs Utolsópillanat.. :,D
Igen, ez nagyon is illik rám. :D
Szóval csodálatos volt végig olvasni a soraidat, erre számítottam, hogy Louis próbálkozik majd, de sikertelenül... Alig várom már a következő részt. Mac pedig hiányzik.. :( :,D
Hatalmas ölelés,
Mrs Utolsópillanat
Hello Mrs. Utolsópillanat! :D ( ezzel a névvel csak az a gáz, hogy a saját blogger neved egyszerűen gyönyörű... Rowena, olyan csodálatos név.) :D
TörlésMack nem hiányzik majd sokáig, az új részben benne van, amit már közzé is tettem. :D
Köszönöm a kommentet!:)