Ne vigyél haza!

Sziasztok Bébikék! Na, hogy telik a nyári szünidőtök? Remélem mindenki csodásan van, és igyekszik kihasználni a szűk három hetét, ellentétben velem, ugyanis sikeresen lebetegedtem (NYÁRON), ennek is vannak előnyei ugyanis sikerült előre megírnom pár részt, amit majd  folyamatosan kiposztolok ide a blogra! :)  Remélem, ez a rész is elnyeri, majd a tetszéseteket, ha igen, ne fogjátok vissza magatokat, és írjátok meg nekem kommiba a véleményét, vagy, ha már én beteg vagyok, és nem tudok eljutni semerre meséljetek, ti hol vagytok/voltatok? :) Jó olvasást a részhez, ne felejtsétek el az alsó  komment szektort! ;) 

Amint kiléptem az ajtón egy pillanat alatt eláztam. Monicanak igaza volt, Louis valóban az iroda előtt ült a kocsijában, miközben totál unott fejjel nyomkodta a kezében lévő telefonját. Megérezhette, hogy őt figyelem, ugyanis hirtelen felkapta kék tekintetét, és észrevett, mire én csak földbe gyökerezett lábakkal álltam ott még mindig az ajtó előtt. Kétségbe esetten kerestem szemei elől a menedéket, de nem volt. Magamba azért imádkoztam, bárcsak a föld nyelne el a tekintete elől. Louis leengedte az ablakot, és elmosolyodott, mire én felhúztam a szemöldököm. 

- Gyere, haza viszlek, nagyon esik az eső ahhoz, hogy haza gyalogolj! – próbálta túl kiabálni az utca zajait, mire válaszul sarkon pördülök és elindulok hazafelé természetesen gyalog, mire nem telik bele fél perc és meghallom magam mögött a lépteket, majd érzem, ahogy erősen megszorítja a karomat, és lefékez, én pedig azzal a lendülettel felé pördülök. 

- Hazaviszlek, szállj be a kocsiba. – mondta el újra, nyugodt hangon, mire kitépem kezem tartása alól. 

- Miért kéne beszállnom a puccos autódba? Eddig is tökéletesen megvoltam a kocsid, és természetesen nélküled! – vettem rá a mondatokat, és kezeim összefonom magam felett. – Egyébként meg… nem vagyok cukorból, és láttam már máskor is esőt. Nincs szükségem a szánalmas ajánlgatásaidra és a színjátékodra, senki nem hívott! – tártam szét kezeim fenyegetően. 

- Tegnap nem úgy vettem észre, hogy meglettél volna nélkülem. Szinte könyörögtél, hogy csókoljalak meg. – emelgette a szemöldökét irritálóan, mire köpni-nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől. Számat többször is szólásra nyitottam, de csak kínos hebegés alakult ki belőle, mire ő kárörvendően felnevetett. – Szóval beszállsz magadtól, vagy szeretnéd, hogy én vigyelek el odáig? – mutatott az autó irányába, mire újra meg makacsoltam magam.

- Szeretem megnehezíteni a dolgodat. – kacsintottam egyet felé, mire Louis arcán látszott, hogy szinte kihívásnak vette kijelentésemet. 

- Te akartad! – mondta, majd egy laza mozdulattal felemelt, mire én felsikítottam. 

- Louis William Tomlinson! Azonnal tegyél vissza a földre! – ütögettem erősen mellkasán, de ő csak megállíthatatlanul nevetgélt, miközben és a karjaiban ficánkoltam a szilárd talajért. 

- Szó szerint nehezíted meg a dolgom, de, ha így mocorogsz le foglak ejteni. – stimulálta, hogy leejt, de az utolsó pillanatban elkapott, én pedig torkomszakadtából sikítottam fel, és a pólójába kapaszkodtam, majd kezem felcsúszott tarkójára.

- Te most arra célozgatsz, hogy kövér vagyok?! – húztam fel a szemöldököm. 

- Nem, én csak az erőmet fitogtatom. – vonta fel orrát peckesen, amit nem tudtam nem megmosolyogni. 

Louis elindult az autó felé miközben kék íriszeivel az én tekintetem kereste, én pedig nem tudtam ellenállni a hipnotizáló szempárnak, automatikusan odavonzotta a figyelmem. Lassan lépkedett az autó felé, olyan közel voltunk egymáshoz, hogy leheletünk keveredett. A bőrömre esett hideg eső, most perzselően hatott rám és újra megéreztem a Louis iránt érzett vágyaim. Szabad kezemet vizes hajába vezettem, és közelebb toltam magamhoz. Teljen elvesztettem az irányítást magam felett, amikor ajkain súrolták egymást. Először csak egy apró csókot kaptam, amolyan ismerkedő csókot. Aztán mélyet sóhajtott, egyik kezét az arcomra helyezte, és olyan szenvedéllyel birtokolta ajkaim, hogy azt hittem ott menten belehalok a gyönyörbe. Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után, újra kezdtük.

 Képtelen voltam gondolkodni, csak az számított, hogy az ajkai az enyémen vannak, a gondolataim csak ezzel az élménnyel foglalkoztak. Ahogy csókolt, teljesen felkavart, és pulzusom egy pillanat alatt az egekig lökte. Fogalmam sincs mit hagyhattam ki eddig, és miért mondtam neki ennyiszer ellent, tudat alatt most is rettegek Louistól, hiszen pontosan tudom vágyait, és az akaratát, én magam is tisztába vagyok vele, hogy szörnyen megsebez majd tetteivel, de hagyom neki. Ajkaink lassan, közös megegyezés alapján elszakadtak egymástól, mire a hiányérzet miatt megremegtem. Louis széles mosolyra húzta száját, de képtelen voltam viszonozni, szemeim még mindig tökéletes ajkain legeltettem, és átgondoltam mit cselekedtem az elmúlt pár percben. A legrosszabb, hogy igaza lett, nem kellett sok idő, és én már engedtem is neki, anélkül, hogy a lökött fejemmel gondolkoztam volna.

- Tegyél le. - motyogtam erőtlenül, amikor az autóhoz értünk.

Louis kinyitotta előttem az anyósülés ajtaját, és finoman, de mégis határozott mozdulatokkal betessékelt, majd rám csapta az ajtót, és átfutott az autó másik oldalára, majd ő is beszállt mellém. Miután elfordította a kulcsot a kormány mögött lévő kis résbe, az autó elindult, és pedig igyekeztem csak is a vizes ablaküveget kémlelni, és reménykedni abban, hogy ezúttal nem teszi szóvá iránta mutatott gyengeségem. Hihetetlen gyorsasággal ment, legalábbis próbálta maximálisan kihasználni az megengedett sebesség határokat. Az út nagyja csöndben telt el, bár Louis tekintetét rengetegszer magamon tudhattam, és ez zavart.

Az ablakon lepergő esőcseppekkel fogalaltoskodtam, amikor megéreztem Louis forró tenyerét a combomon nyugodni, hitetlenkedő szemeim először a kezére, majd az arcara kaptam, szája sejtelmesen mosolygott, de továbbra is csak a vezetéssel foglalkozott. A rajtam nyugvó tenyerét passzívan lesöprögettem magamról, de amikor újra visszacsúsztatta rájöttem, hogy ide nem elég a kedves visszautasításom, ezért amilyen erősen tudtam rácsaptam a kezére, mire Louis ajkait beharapva kuncogott egyet, de végre visszatette kezeit a kormányra. Szem forgatva visszanéztem az ablakra, és próbáltam ugyanazt tenni amit eddig, de gondolataim akarva- akaratlanul is a fantasztikus csókunkra terelődött. Ujjbegyeimmel végig simítottam puha ajkaimon, alig észrevehetően, hogy felelevenítsem az érzés, de az már elmúlt, kicsit beleharaptam alsóajkaimba, majd megnyaltam, de semmi olyasmi érzést nem váltott ki, amit akkor éreztem, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy rögtön elkezdtem a fantáziálgatást, és a vágyaimat kiélni. Gyűlölöm magam, hogy hagytam, hogy irányítson, hiába igyekeztem semleges maradni, még is valami köt hozzá.

Lassan végre megérkeztünk, Louis behajtott a garázsba, amibe nem csak egyetlen kocsi állt, hanem egyszerűen rengeteg.

Mindketten kiszállítunk, én pedig számát eltátva néztem körbe az autókon, már egy ideje itt lakok, de Louis még a ház ezt a részét sose mutatta meg nekem. Lépteket hallottam, magam mögött, amik egyértelműen Louistól származó léptek voltak, szorosan megállt mögöttem, és kezeit a csípőmre helyezte, mire én egy hirtelen mozdulattal megpördültem karjaiban. Nem mertem rá nézni, ezért szemeim a mellkasán hagytam. Éreztem, ahogyan erősen elkezd a fal felé tolni, menekülési utat se adva a falnak nyomott. Apró csókot nyomott az ajkaimra, majd jobbra húzódott, miközben ajkaival súrolta az enyémeket. Számszélén megállt, és oda nyomott egy csókot, majd centinként haladva elért a fülemhez. Mélyet sóhajtott, mire libabőrös lettem az érzéstől. Hajamat elsöpörte oldalra, felfedve ezzel meztelen nyakam. Tüzes forró ajkait a nyakamnak nyomta, mire akaratlanul is egy nyögés szaladt ki ajkaim közül, mikor megszívta az érzékeny területet. A kezeim mogyoróbarna hajába vezettem, és kicsit meg is húztam, hogy erősebb tettekre ösztönözzem, teljesen elvesztezzem az önkontrollt, a testem folyamatosan a fizikai kontaktust kereste, de hiába. Lassan, elszakadt a nyakamtól, és bódítóan a szemembe nézett, egymástól elnyílt ajkai csillogtak, ami gyönyörű látványt nyújtott számomra, és végre újra megajándékozott engem tökéletes csókjával. Éreztem, hogy az agyam folyamatos ellenkezésbe kezdett, erőtlenül a mellkasára helyeztem apró kezeim és határozatlanul megtoltam, de alig, ha volt jelentős, nem állította le.