Te tényleg ilyen béna vagy?

Szasztok! Megérkezett az új rész, a vélemény nyilvánítást továbbra is köszönettel díjazom! :) Jó olvasást!


Sue megtorpant előttünk, majd meg is fordult.
- Lányok, gyertek el velem a mosdóba, be kell púdereznem az orromat. – nyávogott Sue, miközben a táskájában kerestem a smink készletét.
Figyeltem, ahogy Louis megfogatja a szemeit, de beletörődik abba, hogy nőkkel van körül véve.
Közelebb léptem, hozzá és a nyakába akasztottam a válltáskámat, a kabátomat pedig a kezébe adtam. Sue és Cloe hasonlóan tett, amíg Louis úgy nem nézett ki mint egy kabátfogas.
- Louis, addig állj be kérlek a sorba, legyen valami hasznod is. – paskoltam meg vállát, miután alaposan kinevettem.
- Miért szerinted egy fogas nem hasznos? Mert akkor simán ledobhatom ezeket a padlóra. – fontoskodott.
- Lehet, hogy nem is kabátfogas vagy, hanem papucs. – az arcomon a mosoly egyre szélesebb lett, kacsintottam egyet, majd elindultunk a lányokkal a mosdóba.
Ahogy beértünk a két lány elő is kapta a púderes pamacsokat, miközben én a csaphoz dőlve ácsorogtam.
- Louis eszméletlen jó pasi, hogy nem másztál még rá? – kérdezte a púder felhőkkel körbevett Cloe.
- Nem mellesleg, nagyon udvarias is… Igazi férfi. – folytatta Sue, és szinte a szemei szívecskéket formáltak, ahogy Louisról beszélt.
- Mi ugyanarról az emberről beszélünk?! – ráncoltam a szemöldököm, majd köhintettem egyet a portól.
- Ne áltasd magad, tudod, hogy igazunk van. – mosolygott Cloe.
- Szerintem nagyon félre ismerted Louist. – vágott újra szavába Sue, miközben az én gondolataimban csak az járt: Nagyobb a valószínűsége, hogy te ismerted félre őt.
- Lehet, hogy igazatok van. – bólintottam egyet, remélve, hogy hamarabb végzünk a témával, valamint nem akartam elrontani a lányok Louisról alkotott képét.
Mikor végre lecsukták a púder fedelét, elindultunk vissza a bowling terem bejáratához, ahol Louis türelmetlen tekintettel ácsorgott, ahogy otthagytuk.
Durcás arcot vágott, amit nem tudtam nem meg mosolyogni.
Vihorászva levettük róla a táskáinkat, és a kabátokat, mire egy tökéletes mosolyt villantott.
- Nem értem miért volt szükség erre az egészre, enélkül is tökéletesen voltatok. – mondta Louis, mire mű öklendést tettem a nyájasságától, de Sue erősen oldalba lökött, én pedig gyorsan abba hagytam.
A lányok azonnal megköszönték, és bedőltek Louis sablonszövegének, de engem nem vert át. Ő ugyanaz az idegesítő, kiállhatatlan, mégis vonzó személy, akit megismertem, csak jók a színészi képességei, ennyi az egész.
- Lou, a versenyzés mellett sosem fordult meg a fejedben, hogy színésznek menj? Tök jól állna neked. – mosolyogtam pimaszul, miközben a vállára helyeztem a kezem.
- Nekem mi nem állna jól? – kérdezett vissza nagyképűen.
- Az őszinteség… - motyogtam, úgy, hogy csak ő hallja meg.
Figyelmen kívül hagyta, amit mondtam, inkább a bowling pálya felé terelgetett minket.
A bowlingozás egyik nagy hibája, hogy muszáj átvennünk az utcai cipőnket az ottaniakra.
Mikor mindenki elmondta hányas lába van, az ott dolgozók ki adták nekünk a megfelelő méretű cipőket.
Látszólag egyáltalán nem tért el egy normális fehér torna csukától, viszont elrettentő tény volt, hogy biztosan rengeteg ember lábán volt már.
Mivel még sose volt alkalmam bowlingozni – maximum gyermekkoromba – ezért megpróbáltam ellesni Louistól a tudományt.
Volt mellettünk egy gépezet, ami mindenkinek számolta a pontjait. 
Louis minden apró mozzanatát figyeltem, szerencsémre gyorsan tanulok, így már értettem is a játék logikáját, és lezajlását.
Rám került a sor. Felemeltem egy közepes méretű piros színű golyót, és a három lyukba akasztottam ujjaim. A csíkig neki futottam, majd lendítettem egyet a kezemen és elindítottam a golyót. Céltudatosan száguldott a bábuk felé, mire tízből tízet letarolt a pályáról.
Hallottam, ahogy a hátam mögött Sue elkezd tapsolni, és vele együtt Cloe is.
Büszkén fordultam meg, és pukedliztem egyet.
Louis vigyorgott, valahogy úgy éreztem, hogy osztozik a büszkeségemben.
Utánunk Cloe hat bábut, Sue pedig hetet tudott ledönteni. Más a sokadik kör után tartottunk, és mikor volt egy szabad másodpercem leültem a fotelbe ami a pálya előtt volt.
Szemem megakadt a mellettünk lévő pályán egy sötét barna hajú srácon.

Végig vezettem szemeim a tökéletes srácon, kék szemei voltam sűrű sötét szempillákkal. Fekete felsője tökéletesen feszült rajta, a bowling izgalmainak hevében pedig ajkait rágcsálta.
Hirtelen megérezhette, hogy nézem, ugyanis felém kapta tekintetét. Elmosolyodtam, mire kis tétovázás után ő is vissza rám. Lesütöttem szemeim, de pár másodperc múlva, újra egymáson legeltettük szemeinket. Egy mosoly ide- egy mosoly oda, és máris az ujjaim köré csavartam a srácot. A vizes palackja után nyúlt, és belekortyolt, összepréseltem ajkaim, és térdeimet is egymáshoz szorítottam. Barna tincseim közé túrtam, mire Louis jelent meg előttem, tökéletesen eltakarva ezzel a srácot.
- Elállnál az útból? – próbáltam arrébb hessegetni őt.
- Csak jöttem szólni, hogy te következel. Ugyanis még a nevedre se hallgattál, pedig Cloe háromszor is szólított. – észrevettem, hogy Louis hangulata hirtelen vált idegessé.
Engedelmesen felálltam, miközben vetettem még egy pillantást a fiúra, aki minket kémlelt, nem értette a szituációt.
Éreztem, ahogy Louis puhán, de mégis határozottan csípőmre helyezte jobb kezét és a pálya felé vezetett. Éreztem, hogy uralkodik rajtam. Kisajátított magának, és én hagytam neki.
Újra hatalmasat tartoltam a pályán, majd a kijelzőre pillantottam. Louis két ponttal vezetett, de a második helyzet továbbra is én voltam.
Mikor megpördültem, szembe találtam magam Louis szórakozott tekintetével.
- Nahát, egy csaj fog engem legyőzni? – vonta fel szemöldökét.
- Miről beszélsz? Te vezetsz te matek zseni. – hangom idegesebb volt, mint általában, megakartam nyerni a versenyt, de Louis minden téren jobbnak tűnt nálam.
Nem válaszolt semmit, csak egy sunyi vigyorral az arcán fogta meg az egyik legnagyobb kék bowling golyót.
Legnagyobb meglepetésemre, Louisnak nem sikerült maximum pontot elérnie, sőt a pálya legszélén haladt a golyó, majd elgurult a bábuk mellett, anélkül, hogy egyetlen egyet is ledöntött volna.
Kérdőn néztem rá, de ő csak csalódottságot színlelve, próbálta elrejteni a vigyort az arcáról.
- Te tényleg ilyen béna vagy? – nevettem fel kárörvendően.
- Úgy látszik. – vonta meg a vállát Louis, mire a gépezet szerint elérkeztünk a játék végére, amit én nyertem meg.

Az arcomon a mosoly a fülemig ért, ellenben Louis nem volt csalódott.
Mikor végeztem azzal, hogy alaposan kinevettem Louis, feltűnt, hogy már jó ideje nem láttam Suet és Cloet.
Nem voltak ott se ők, se a kabátjaik, se a táskáik, a játék hevében észre se vettük, hogy eltűntek.
A bowling terem minden szegletét körbe néztük Louisal, de sehol nem találtuk őket, ezért elővettem a telefonomat, hogy felhívhassam Suet, hová tűntek.