Játszol velem

Sziasztok Csajok! :D Hihetetlen, de nem is az, hogy nem késtem, hanem HAMARABB hoztam meg a részt nektek, mivel senki se hagyott békén a folytatással, így kénytelen voltam leülni, és szépen megírni. Cserébe... Szeretnék kérni tőletek egy kis szívességet, és tényleg MINDENKITŐL! :) A kérésem az lenne, hogy a rész legalján találhattok néhány kérdést a bloggal kapcsolatban, amiket nagyon örülnék, ha megválaszolnátok nekem. Igazából csak egy kis vélemény kikérés tőletek, hogy tudjak javítani a blog esetleges hibáin. Még egyszer nyomatékosítva, megkérek minden kedves olvasómat, hogy segítse elő a blog előrehaladását, köszönet jár minden egyes kommentért továbbra is. Egyébként jó látni, hogy szépen haladunk a rendszeres olvasók számával, továbbra is hagyjatok nyomot magatok után. :) Jó olvasást kívánok!  

Testem minden porcikájával igyekeztem tartani magam, de nehezemre esett. Közel húzott magához, és már a sokadik csókot nyomta ajkaimra, de továbbra is ugyanazt az érzést érte el vele, amivel megőrjített. Meztelen mellkasunk összeért, a bőre meleg volt, és napbarnított, amivel engem is felmelegített. Elváltam rózsaszín ajkaitól, és ügyetlenül kezdtem keresgélni nadrágjának gombjait, egy ideig kuncogott tehetetlenségemen, de egy idő után megunta az kínzó várakoztatást, és segített nekem lehúzni magáról eszméletlenül szűk, fekete farmerját. Teljesen elveszítettem a józan eszemet, a testem irányított.

- Debbie, láss neki – nyögte szorosan összeharapott ajkaival. – Kérlek – motyogta. Talán ez volt az első kérlelő szó, amit, Louis kiejtett a száján. Ravaszul mosolyogtam rá, majd őt utánozva, én is beleharaptam az alhasába, összevonta szemöldökét, és összeszorította szemeit. 

Megfogta mind a két csuklómat, és visszahúzott magára, majd átpördült felettem, így újra ő volt felül. Önelégült vigyor ült az arcomon, mikor szembe találtam magam szigorú tekintetével, képtelen voltam nem megmosolyogni. 

- Játszol velem? – búgta mély, komoly hanggal. Kigombolta apró barna shortomat, valamivel gyakorlottabb, és rutinosabb mozdulattal, mint ahogy én tettem azt az ő farmerjával. Kezei végig siklottak egész testemen, akaratosan megemeltem csípőmet, ujjaival a melltartóm kapcsát kereste, mikor kopogtatást hallottunk Louis szobaajtaja felől. 

- Bassza meg! – szitkozódott Louis halkan, és leszállt rólam, felegyenesedett és a ledobott gatyájáért nyúlt. 

Felültem az ágyon, és megkíséreltem lesimítgatni eszméletlenül kócos hajamat, sikertelenül. 

- Vártunk valakit, tudod, hogy ki jöhetett? – kérdeztem, miközben én is a szétdobált ruháim keresgettem, a shortom megtaláltam az ágy tövében, de pólóm sehol se volt. 

- Gőzöm sincs – mérgelődött. –Nem emlékszem, hogy megbeszéltem volna bármit is – sürgető pillantásokat vetett rám, amíg én mindig az elhagyott ruhadarabom után kutattam. – Igyekeznél?! – förmedt rám Louis, mire felháborodva néztem rá. 

- Ha tudnám, hová hajigáltad el a ruháim, sokkal könnyebb lenne! – magyaráztam széttárt kezekkel, mire a mogyoróbarna hajú srác megforgatta kék szemeit. A kezembe nyomta fekete pólóját, amíg ő maga félmeztelen maradt. 

- Vedd ezt fel! – utasított, mire kérdőn néztem rá. 

- Minek?! Már nem ’menő’, ha fehérneműs nők flangálnak a házadban? – kérdeztem cinikusan. 

- Figyelj, bárki lehet az, lehet, hogy Andrew, vagy rosszabb esetben a húgom. Nincs sok embernek bejárási engedélye a házamba. Vedd fel – nyomatékosított, majd az ajtaja elé sétált, megvárta, hogy felvegyem a vékony fekete anyagot, majd ajtót nyitott. 

A küszöbön egy lezser öltözetű hollófekete hajú srác ácsorgott, kissé kigombolt inggel, és kék farmer gatyával. Néhányszor már láttam őt itt, általában azért jár ide, hogy Louisal játszanak, valami undorító zombis játékot, miközben megeszik a hűtő egész tartalmát.

Louis egy hatalmasat nyelt, kissé dadogva, zavartan kezdett beszélni, mivel még zihált az ágyban történtek miatt, pontosan úgy, ahogy én is. Haja kócos volt, barna tincsei ziláltan díszelegtek a feje tetején.

- Te meg miért vagy itt? – mellkasa szaporán mozgott, fel és le, miközben a fiatal srác válaszát várta.

-  Megbeszéltük, hogy ma átjövök, nem emlékszel? Szexeltetek? – kérdezte, a nevetés szélén állva a sötétbarna szemű fiú, gátlások nélkül ejtette ki a száján ezt a szót, egyáltalán nem zavartatta magát, remekül szórakozott rajtunk.

Louis kínosan felröhögött. 

- Dehogy is! Komolyan eltudsz képzelni vele?! Ezt mégis miből gondoltad? – rázta meg a fejét, mintha semmit sem értene. Nem értettem a viselkedését, rosszul esett a tagadása, és az, hogy így beszélt rólam. 

- Mindketten ziháltok, és izzadtak vagytok, az ő haja borzalmasan kócos, és mintha láttam volna már rajtad ezt a fekete pólót, ami rá feltűnően bő. Te pedig… félmeztelen vagy, nem is beszélve arról a női felsőről ott a padlón - mutatott rá az elhagyott pólómra, mire gyorsan felkaptam a földről. – Vagy mostanában női pólókat hordasz? Ruhatárat cseréltél? – kuncogott.

Kínosan oldalra húzta száját, miközben felsorolta az összes érvet, amit csak felhozhatott ellenünk.

- Ő azért kócos, mert most kelt fel, én pedig mindig félmeztelen vagyok. Amúgy se tartozok neked magyarázattal! Inkább fogd be haver, és hozz egy pár sört a hűtőből, aztán kezdhetjük  – mondta Louis, a srác pedig megadva magát felemelte kezeit, és elhagyta a szobát. 

Louis megpördült, és rám nézett.

Csalódott voltam, és dühös is egyszerre, tudtam, hogy Louisról volt szó, talán túl naivan álltam hozzá, és hittem benne, hogy megváltozott a kettőnk kapcsolta, de tévedtem. Bocsánatkérően nézett rám, éppen elindultam a szobából, úgy, mintha semmit se jelentett volna, de elkapta a kezem.

- Debbie, várj…- próbált megállítani, de kezeimet kitéptem a fogsága alól.

- Ne érj hozzám inkább – próbáltam távolságtartó maradni. 

Éreztem, ahogy tekintete lyukat éget a hátamba, mikor kilépek a szobája ajtaján, nem volt szükségem a magyarázkodására, nem vártam meg, hogy ő is kilépjen az ajtón, a szobámba szaladtam, és az ágyra vetődtem. 

***

Órák óta ültem a szobában, igyekeztem elütni a szabadidőm jelentős részét a munkával, friss hírek után kutattam, és cikkeket írtam belőlük. Rendszerint megint csak jelen volt a beszűrődő zombi hörgések zavaró hangja, ami egy idő után elcsendesedett. Az esküvő lázban égtem, miután végeztem a munkával, elkezdtem nézegetni a szebbnél szebb ruhákat, amik arra vártak, hogy valaki kibérelje őket egy estére, viseljék, vagy akár táncoljanak benne. Kiskorom óta az egyetlen vágyam az volt, hogy abroncsos ruhákba öltözhessek, és ez végre beteljesülhet majd Adam esküvőéjének napján.

Padlónyikorgást hallottam meg a folyosó felől, már a járásából felismertem, hogy Louis az, megállt az ajtóm előtt, majd bekopogott, és benyitott.

Figyelmen kívül hagytam, továbbra is a laptopomat nyomogattam, oda se figyelve rá.  Leült mellém, először a kijelzőre nézett, majd rám.

- Elmondanád, hogy mi a franc ütött beléd, Debbie? – értetlenkedett, mire az ujjam egy pillanatra megállt a pötyögésben, figyelmem a fiúra szegeződött. 

- Sose veszed magad észre?! Az zavar, ahogy beszélsz rólam mások előtt Louis, megalázó, nem is beszélve arról, hogy mennyire nem igazak a szavaid. – ráztam meg a fejem felháborodottan, mire halkan felnevetett. – Egy seggfej vagy Tomlinson – forgattam meg a szemem a gyerekes reakciójára.

- Te tényleg komolyan vetted, azokat, amiket oda kint mondtam Macknek? – vigyorgott. 

Szemeimmel őt szuggeráltam, és próbáltam megérteni a helyzetet. – Nem gondoltam őket komolyan – magyarázkodott, de csak rosszalló tekintetet kapott válaszul. - Figyelj Debbie, neki nem kell tudnia rólunk, egyáltalán nem tartozik ez rá – mondta Louis. 

A ’rólunk’ szóra automatikusan összeszorult a gyomrom, érdekes érzéseket váltott ki belőlem ez az egyetlen szócska, amit kiejtett a száján. 

- Akkor se kötelező seggfejnek lenned – erősködtem továbbra is. Bocsánat kérően felemelte kezeit, de az arcán továbbra is az az idegesítő mosoly ült.

KÉRDÉSEK:

1. Van olyan szereplő, akit nem szívesen láttok a történetben? Aki kevésbé színpatikus, vagy akár ellenséges?
2. Akad-e olyan, amit esetleg szívesen megtudnátok a két főszereplőről?
3. Melyik az a három szó, amivel jellemeznétek Louist, és Deboraht?
4. Van bármi a blogban, ami esetleg nem tetszik nektek, vagy kifejezetten zavaró?
5. Melyik volt idáig a kedvenc részetek, és miért?

Mindenkinek előre is köszönöm, aki veszi a fáradtságot és válaszol a kérdésekre, hatalmas ölelés! <3 :)