Megölsz

Sziasztok Lányok, meghoztam a legújabb részt!!! :D Egyszerűen hihetetlenek vagytok, a két rész között rengeteg díjat kaptam, amiket mind nagyon, nagyon köszönök, ahol tudtam, ott megköszöntem őket külön chatbe is. Hihetetlen, hogy most az egyszer sikerült időben megírnom egy részt, bevallom már hajnali kettőkor kész volt, de gondoltam elég lesz csak reggel kiposztolnom, hiszen csak én vagyok az egyetlen olyan idióta aki hajnalba olvasgat, és írogat. Nem is rabolnám tovább az időtöket, jó olvasást, remélem tetszik majd, ha igen, mindenképp írjátok le a véleményeteket kommentbe, vagy chatbe, köszönöm. :) <3 

Kicsit megdöbbentem a hír hallatán, ugyanis nem igazán állok közeli kapcsolatba Adammel, ellentétben Sueval és Cloeval, akik szinte legjobb barátjuknak mondhatják Adamet. 

- Komolyan? –kérdezek vissza megszeppenve, de mikor eljut az agyamig az információ mosolyogni kezdek. – Hiszen ez nagyszerű! – örvendeztem, mire a lányok bólogatni kezdtek, szintén egy hatalmas vigyorral az arcukon. 

Ezek után nem következhetett más, minthogy kitárgyaljuk az esküvő összes kis részletét, aminek Louis látszólag egyáltalán nem örült, folyamatosan nagyokat sóhajtott, hangot adva, annak, hogy mennyire is unja magát. Olyan volt, mint egy hatalmas óvodás, aki nem tud uralkodni magán, a szemeit forgatta, és feltűnően sokat mozgolódott mellettem. 

- És neked ki lesz a kísérőd Debbie, van ötleted? – kérdezte Sue, mire a magasba emeltem jobb szemöldököm, és értetlenül pislogtam az előttem ülő két lányra. 

- Feltétlen kötelező kísérőt szereznem? – húztam oldalra a számat kínosan, mire Sue és Cloe sejtelmesen összenéztek. 

- Természetesen kötelező, nem nézne ki túl jól, ha mi fiúval az oldalunkon lépkednénk Adamék után az oltár felé, te pedig mögöttünk battyognál egyedül, nem igaz? – magyarázta Cloe, mire rájöttem, hogy igaza van, ezért bólintottam egyet. 

- Nos… Ebben az esetben, nincs ötletem…- mondtam. Gondolkoztam, hogy kit kérhetné fel, de mivel nem olyan rég költöztem Californiaba, ezért nem volt túl sok lehetőségem válogatni. – Nektek kik lesznek? – próbáltam ötletet meríteni. 

- Nekem Josh lesz, a bátyám. – felelte Sue, majd belekortyolt a pohara tartalmába.

- Ami azt illeti… - kezdett bele Cloe, teljesen vörös arccal. – Nekem az egyik közeli fiú ismerősöm lesz, nem ismeritek még, kedves srác, a neve Ethan. – tördelte az ujjait a sötét barna hajú lány, majd összébb húzta magán a bőr kabátját. 

Gyanús pillantásokat küldtem Cloe irányába, tisztán látszott rajta, hogy többről van szó, mint közeli fiú ismerős, de végül úgy döntöttem máskorra halasztom a faggatózást. 

- Majd szerzek addigra valakit. – rántottam meg a vállam nem törődöm stílusban, mire Louis rám kapta a tekintetét. 

- Én nagyon szívesen ott lennék. –vágta rá, majd egy magabiztos mosolyt küldött felénk. 

- Ezt elcseszted, mert nem hívtak meg. – válaszoltam úgy, hogy közbe rá se néztem. 

- Biztosan megoldható, majd beszélünk Adammel, szerintem, jó ötlet. – mondta Sue, mire nagyra nyíltak szemeim. 

- Lehet, hogy mégis csak jobb ötlet lenne, ha egyedül battyognék mögöttetek majd. – arcomon erőltetett mosoly volt, miközben a többieket szuggeráltam. 

- Szerintem jól mutatnátok együtt. – mondta Cloe, miközben Sue helyes fejrázással helyeselte. 

Nem tudtunk mit válaszolni rá, ezért csendbe voltunk, mikor Louis feltűnően ásított egyet, mire mindenki rákapta a tekintetét. 

- Álmos vagyok. – mondta ki a szavakat úgy, mintha csak egy sóhajtás lett volna. 

Felvontam a szemöldököm, és kérdőn néztem rá. 

- Még csak… Hét óra van. Louis, nem vagyunk hetven évesek, és semmi megterhelőt nem csináltunk ma, csak bowlingoztunk… - magyaráztam, mire megforgatta kék szemeit. 

- Tudom, de lefárasztottál! – nyafogta hisztérikusan, majd lecsúszott a székén.

Mélyet sóhajtottam, majd a lányokra néztem, akik figyelték a széken ülő, álmos Louist. 

- Sajnálom csajok, de Louis így is életveszélyesen tud vezetni, szóval nem kockáztatom meg, hogy még el is aludjon közbe. Megígérem, legközelebb nem hozom magammal! – próbáltam magamra cibálni a kabátomat, amíg beszéltem, addig Louis kifizette a számlát, és szinte észrevétlenül, de mégis felvágósan nyújtott át egy summás összeget a pincérnőnek borravaló gyanánt.              

Miután elbúcsúztunk, Cloetól és Suetól haza indultunk, viszonylag gyorsan hazaérkeztünk, ami csak is Louis száguldó sebességének volt köszönhető. 

Szokatlan módon Louis az udvaron parkolt le, a garázs helyett, gyorsan szállt ki a kocsiból, én pedig követtem őt egészen az előszobáig. Levettem a könnyű, vékony farmer kabátot, mire Louis forró tenyerét éreztem meg csípőmön, gyorsan megpördített, majd szembe találtam magam vele. Vészesen közel hajolt hozzám, az orrunk egymást súrolták, a homlokunk teljesen összeért, és a légzésünk keveredett. 

- Nem akarsz kicsit felpörgetni? – hangja mélyebb volt, mint a megszokott, lecsukott szemekkel beszélt, miközben a fal felé tolt, és válaszomra várt, éreztem, ahogy a hideg fal a hátamnak nyomódik, amibe beleborzongtam. 

Képtelen voltam a válaszadásra, teljesen elakadtak szavaim, Louis a kezemért nyúlt, amiket összekulcsolt, majd azt is a falnak nyomta.

Az eddig tétovának tűnő, hezitáló fiúból hirtelen tört elő a vadság, nem volt szükség szavakra, feleslegessé váltak, amikor erősen csókolt meg, olyan szenvedéllyel, amennyire csak lehetett. Tettei ismeretlen érzést keltettek bennem, bársonyos nyelve az enyém köré fonódott, amíg én az oldalán végig szántottam az érzékeny bőrt körmeimmel. Louis elhagyta ajkaim, és a fülem mögé nyomott egy puszit, hallottam a légzését, ami még inkább növelte bennem a vágyat, kicsi foltokban megszívta az érzékeny, vékony bőr felületet a nyakamon, mire tudatosult bennem, hogy ezek nyomokat fognak hagyni maguk után, kicsi, lila foltokat. 

Éreztem, ahogy Louis kicsit megemelt, mire a fülembe suttogta az instrukciókat, hogy kapaszkodjak fel rá. Eleget téve a kérésének a csípője köré fontam lábaim, karjaim pedig a nyakát terhelték, lábaim hajlatánál tartott meg egyik kezével, a másikkal pedig a csípőmet fogta, miközben ajkaink egy pillanatra se hagyták el egymást. A sötét folyosón botorkáltunk Louis szobája felé, minden lépésnél megálltunk egy pár másodperces csók csatára, szóval csak araszolva haladtunk, gyakran neki mentünk a bútoroknak, ledöntve egy-egy törékeny tárgyat a helyükről, de ez a legkevésbé se zavart minket az adott helyzetbe.

Végre elértük a hatalmas ágyat, ami fehér takaróval volt fedve, Louis óvatosan tett le, kiszolgáltatott voltam előtte, felém hajolt, csípőjét a lábaim közé fúrta, miközben éreztem, hogy ujjaival a pólóm aljával játszadozik. Tenyerével a vékony anyag alá nyúlt, és puha ujjbegyeivel az oldalam simogatta, majd megelégelte a kínzó játékot, és egy hirtelen mozdulattal, húzta le rólam a kék anyagot, és valahová az ágy mellé dobta. Beharapta csóktól duzzadt ajkait, miközben csillogó tekintettel nézett végig rajtam, alig hallhatóan nyögött egyet a látvány miatt, majd kicsit megharapta a köldököm alatti bőrt, aztán megnyugtatta egy forró csókkal a fájó felületet. Eszembe jutott, hogy nem az alkalomhoz illő, gyönyörű, csipkés fehérnemű van rajtam, de feleslegesen volt erre gondolni, a fiúk nem figyelnek ilyesfajta részletekre, szóval gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot.

Megelégeltem Louis csókjait amiket a bikini vonalamon hagyott, ezért felhúztam magamhoz, és változtattam a helyzetünkön, a csípőjén ültem, hajam az arcomba lógott, ezért oldalra dobtam a vállamra a tincseim. Louishoz hasonlóan én is lecibáltam róla a felesleges anyagot, és ugyanarra a sorsra jutott, mint az én pólóm is. Kezeimet végig húztam mellkasán, amit tetoválások fedtek, hallottam, ahogy kapkodja a levegőt, élveztem, ahogy ezt tehetem vele, ahogy irányíthatok, és kínozhatom őt érintésemmel. Louis a csípőmet fogta, majd a fenekemre vezette kezeit, és erősen belemarkolt, mintha csak sürgetni akarna, csípőmmel körözni kezdtem, mire a sötét szoba ellenére is láttam, ahogy összeharapja ajkait.

 - Debbie, megölsz. – nyögte Louis, mire reflexszerűen mozdult meg csípője, akaratosan szorított magához, derekamnál fogva. Elmosolyodtam kijelentésére, nem csak őt kínoztam ezzel, hanem magamat is.