Nem tud bánni velük

Sziasztok Bogárkáim! (ez a becézgetés egyre remekebb) ...
Hihetetlen, de a rész elkészült, mindössze két nap alatt, ami nagy szó hozzám képest. :D Jó látni, hogy egy részhez egyre több komment érkezik, aminek nagyon, NAGYON örülök! :) Egyszerűen hihetetkenek vagytok! Ami azt illeti, az előző részeknél egyáltalán nem voltam megelégedve magammal, remélem kicsit sikerült összeszednem magam, és olyan részt írni amibe van egy kis cselekmény is.
Nem is húznám tovább az időtöket, jó olvasást kívánok a részhez! :)

Luke félig felvont szemöldökkel nézett rám, miközben irritáló mosoly ült az arcán.
- Látom találtál egy újabb ribancot, érthető a választásod, mivel egy normális nő nem állna veled szóba – nevetett Luke, mire Louis szánakozva nézett felé. A szavai hallatán éppen megszólaltam volna, hogy visszaszólhassak valamit Lukenak, de ekkor Louis vágott közbe. Figyelmeztető pillantást küldött felém, miszerint ez az ő harca, és maradjak ki belőle.
- Mert a jó nők mindig téged választanak – röhögött Louis szarkasztikusan – Éppen figyeltem, most is van veled egy, nem igaz? – kérdezte Louis egy cinikus mosollyal az arcán, pontosan tudta, hogy Luke egyedül érkezett a partyba. Egy halk nevetés tört ki belőlem, Louis rám nézett aztán vissza Lukera – Egyébként Luke, a látszat néha csal.
Enyhén elmosolyodtam, Louis szavai rögtön elfelejtették velem Luke szánalmas beszólásait, jóleső érzés töltött el, mikor megvédett, nem érdekelt a többiek véleménye tovább.
Luke pár percig még pufogott valamit az orra alatt, majd végre elment a bárpult közeléből.
A sokadik pohárral ittunk már az alkoholból, egyre többen érkeztek meg Louis versenytársai közül, szinte zsúfoltságig volt a tánctér, ahol az ittas férfiak táncoltak a saját, vagy éppen a másik nőjével. A gátlások már régen elszabadultak, vadul vonaglottak egymáshoz az emberek. Egy férfit átlagosan, kettő- három nő környékezett meg, és egyáltalán nem zavartatták egymást, ha ölelkezésre került a sor.
Amikor egy ember céges bulikra gondol, egyáltalán nem ilyen képet lát a szeme előtt. Érdekes volt betekinteni Louis világába, látni, hogy milyen emberek veszik körül őt, és, hogy ő mennyire megváltozott az utóbbi időbe. Nem is olyan rég talán még beleillett ebbe a társaságba, de mára már kilóg belőle.
Louis felállt a bárpulttól, elmosolyodott, láthatóan már a tekintete sem volt tiszta a rengeteg alkohol miatt. Megragadta csuklómat, és a táncoló emberek közé húzott magával. Mikor talpra álltam, akkor kezdtem el érezni, hogy én is többet ittam a kelleténél. Vihogva próbáltam tartani a lépést vele, mikor végre megállt egy helyen. Háttal állított meg magával, fejét a vállamra szorította, éreztem, ahogy a lélegzetvételei csiklandozzák a nyakam. Kezeivel a csípőmet szorította, és a zenére kezdtünk el mozogni. Egyre közelebb húzott magához, zihálni kezdtem az érzés miatt, vörös ajkaimba haraptam, mire szembe fordított magával. Lehunytam szemeim, és a zene egyszerű szövegét kezdtem el halkan suttogni magamban.
Louis durván, és erőszakosan csókolt meg, akaratom ellenére is végig szántom a haját az ujjaimmal. Tenyerem az arcára szorítom, kezem alatt, szúrt a borostás arca, de nem zavart. Imbolygott körülöttünk a tér, és tudtam, ha Louis nem tartott volna olyan erősen, a földre zuhannék. Hosszas csókcsatánk után eleresztett öleléséből, szédültem, és a fejem belefájdult a hangos zenébe.
Undorodva nézett rám, száját fintorra húzta.
- Úgy festesz, mint egy szétcseszett kurva - tágra nyílt szemekkel hallgattam, amit mondott, de amikor meg akartam szólalni, nem hagyta - Kissé elcsúszott a rúzsod, nem gondolod?! - amikor már szóhoz jutottam volna, egy hang sem jött ki a számon.
Úgy éreztem magam, mint egy kislány, akit most szidott le az apukája, Louis pedig le sem vette rólam szánakozó tekintetét.  - Nem akartam, hogy a srácok azt gondolják, hogy egy cafkát hoztam magammal. Miért mutatod másnak magad, Debbie? Ez nem te vagy. - Louis szavai rettenetesen érzékenyen érintettek, főleg ebben a helyzetben.
Én mindent megtettem, hogy jól nézzek ki, és felérjek ezekhez a csitrikhez, akik körülvesznek. Hátráltam pár lépést tőle, mert egyszerűen nem tudtam a közelében lenni ezek után. Meglepett a kijelentése, mivel fogalmam sem volt arról, hogy ezt gondolja rólam.
- Tudod, jó nőnek akartam tűnni, hogy felvehessem a versenyt a többiekkel! Hogy beleilljek ebbe az egész környezetbe! – ordítottam, miközben éreztem, ahogy a könnycseppek végig peregnek az arcomon, a mellettünk táncoló emberek tekintete ránk tapadt, de nem zavartatták magukat, tovább riszálták a zenére. Minden erőmmel azon voltam, hogy vigyázzak az indulataimra, és ne pofozzam fel Louist, nem tudtam volna megtenni, nem akartam őt ilyen helyzetbe hozni. – Gyűlöllek te seggfej!
Mellkasom fel- leemelkedett, miközben levegő után kapkodtam, megpördültem, és kiakartam rohanni a táncoló emberek közül.
- Debbie! – kiabálta Louis a nevem, miközben utánam loholt, de már el sikerült eltűnnöm a tömegben.
A mosdó felé kóvályogtam, miközben az emberek jobbra-balra lökdöstek a nagy tömegben. Egy hosszú folyosóra értem, a mosdó ajtaja felé szaladtam, mielőtt bárki meglátott volna ilyen állapotban.
Igyekeztem a hajamat, minél jobban az arcomba söpörni, berontottam az ajtón, legnagyobb szerencsémre senki se volt bent. A mosdókagylóra támaszkodtam, és levegő után kapkodtam. Hosszasan gondolkoztam, hogy megéri e belenézni a tükörbe, de végül minden bátorságom összeszedve felemeltem fejem, és szembe néztem a saját tükörképemmel. Épp olyan rettenetesen festettem, ahogy azt Louis mondta. Szemeimből fekete smink csíkok folytak, amik az államon gyűltek össze. A hajam zilált volt, a mélyvörös rúzsom pedig mindenhol megtalálható volt, csak az ajkaimon nem. Megeresztettem a hideg vizet a csapból, és alá tartottam remegő kezeim, alaposan lemostam minden sminket az arcomról, majd egy zsebkendővel felitattam a vizet, ami a könnyeimmel keveredett össze.
A sminket igen, de a világvége hangulatot nem tudtam eltüntetni az arcomról, a szemeim vörösek voltak a zokogás miatt, de kisétáltam a mosdóból, hogy végre hazamehessek erről a frusztráló helyről.
A folyosón Luke ácsorgott zsebre tett kezekkel, a falnak támaszkodva. Próbáltam nem ránézni, félve kerültem ki tekintetét, mire megszólalt.
- Louis barátnője, igaz? – szólt utánam, mire megtorpantam, és szembe fordultam vele.
- Deborah Hills, és nem a barátnője – próbáltam közömbös maradni, de a szemeim nem erről árulkodtak, Luke kicsit elmosolyodott, mikor meglátta a könnyes arcom.
- Már nem? – nyalta meg ajkait, hogy elnyomja vigyorát.
- Sose voltam – rövid válaszokkal védekeztem a hosszas beszélgetés ellen.
- Louis? – utalt a könnyeim okozójára, arra volt kíváncsi, hogy ő tette-e ezt velem.
Egy szó se jött ki a torkomon, így csak bólintottam egyet.
- Sose tudott bánni a nőkkel – vont vállat Luke – Nem te vagy az elsőt, akit sikerült megsiratnia. Igazi barom – nevetett Luke, bár fogalmam se volt, hogy miért találja olyan szórakoztatónak a helyzetet.
- Igen, egy seggfej – motyogtam kimerülten. Gyengének éreztem magam, és képtelen voltam normális válaszokat adni Lukenak.
A sötét barna hajú srác elmosolyodott, és hüvelykujjával letörölgette a könnyeim, majd közelebb lépett, kicsit hátrálni kezdtem, amíg a hátam neki nem nyomódott a falnak.
A kezeit a csípőmre tette, és fejét a nyakamhoz szorította, hallottam a szuszogását, puha ajkaival nyakamat kezdte el csókolgatni. Egyáltalán nem akartam, hogy ezt csinálja velem, kezeimet mellkasára helyeztem, és erőtlenül próbáltam eltolni magamtól, sikertelenül. Magához ölelve tartott karjaiban, erősen megszívta azt a területet, amit korábban Louis is. Felnyögtem a fájdalmas érzésre,  mert tettei sokkal erőszakosabbak voltak Louisénál.
Két oldalt fejem mellett megtámaszkodott, esélyt se adva a menekülésre, feszengtem a tartása alól, jobbra-balra mozgattam a fejem, mikor megpróbált megcsókolni.