A víz moraja

Sziasztok Drágáim! Jó ég, már szinte szégyenletes késésem után végre meghoztam az új részt. Tudom, mindig ezzel a mentegetőzéssel jövök, de nem voltam otthon, és elég elfoglalt voltam az utóbbi időbe. Sajnos nekem még nem jött el a vakáció, mert egy hónapos gyakorlatom van, amim elszívja az összes energiám az írástól. Mindenesetre nagyon igyekszem, de kérlek, legyetek türelmesek a részekkel kapcsolatban! :) Másrészt köszönök minden kommentet, véleményt, ami az előző részhez társult, remélem, hogy mindenki örült az részben történteknek... ;) Nem is rabolnám tovább az időtöket, jó olvasást kívánok a részhez, és élvezzétek a nyárat! :)

Reggel kizökkentő hangra keltem, ami nem más volt, mint a telefonom. Fáradtan nyitogattam a szemeim, és próbáltam megkeresni a csörgő tárgyat. Normális esetben ilyenkor a csengőhangomra kezdek el táncolni, de most minél hamarabb szeretném elhallgattatni. Louis mellettem hisztérikusan felnyögött és a fejére húzta a fehér tollpárnáját. Résnyire nyitott szemekkel kitapogattam magam mellett a telefont, a képernyőn Adam száma villogott.
- Szia Adam. – Próbáltam megerőltetni fáradt hangom, hogy ne úgy hallatsszon, mintha most keltem volna fel.
- Jó reggelt Deborah, remélem nem hívlak túl korán – válaszolt dinamikusan Adam, mire a falon lévő órára pillantok. Tizenegy órát mutatott.
- Dehogy, már rég fent voltam – mondtam, hogy ne legyen annyira kínos Adamnek, hogy sikeresen felkeltett. Louis mellettem felhúzta a szemöldökét miközben hallgatta a telefonbeszélgetésem.
- Rendben. Arról van szó, hogy jó lenne találkoznunk, és megbeszélni pár részletet az esküvővel kapcsolatban. Suenak és Cloenak már szóltam. Neked jó a mai nap? – Hangjában reménykedés volt észlelhető. Minden bizonnyal nehezen bírja az esküvő előtti hajtást, szeretne mindent kézben tartani, de gyakran látszik rajta, hogy el van havazva.
- Persze, ráérek – mondtam egyszerűen.
- Nagyszerű! Mit szólnál, ha találkoznánk a tengerparton egykor? Beülhetnénk valami büfébe, aztán fürödhetnénk is, ugyanis rettenetesen meleg van ma – sóhajtott fel Adam.
Adam összes szavára rábólintottam, majd letettük a telefont.
Amióta Kaliforniában lakok, egyszer se fordult meg a fejemben, hogy lemenjek a tengerpartra. Mindig csak a távolból csodáltam a nagy kékséget, így izgalommal töltött el a gondolat, hogy hamarosan közelebbről is megismerhetem.
- Louis, jössz velem megbeszélni az esküvő részleteit, úgyhogy nagyon remélem, hogy nincs programod, mert azt le kéne fújnod – néztem rá csalódottan.
- Megint egy rettentően izgalmas bájcsevej a ruhákról, és a különböző kiegészítőkről? – jelent meg egy erőltetett mosoly Louis arcán.
- Igen, de ha nem jössz, akkor elintézem Adamnél, hogy neked is legyen egy imádni való kiegészítő a hajadban – szavaim hallatán elszörnyedt, hogy miféle marhaságokat tudok kitalálni.
- Nekem még az is remekül állna – fésülte át haját ujjaival, és mindketten felnevettünk.
Viszonylag hamar elkészültünk, körülbelül fél óra sem telt bele és már az ajtó előtt álltunk. A ruhám alá fehérnemű helyett a fürdőruhámat vettem fel, hogy ne ott keljen átöltöznöm. Louis hasonlóan tett, egyetlen fekete trikó volt rajta és a fürdőgatyája, a törölközője a vállán pihent.
A hatalmas garázsban Louis kiválasztott egy gyönyörű, kék, nyitott fedeles autót. A csomagtartóba bedobálta a cuccainkat, nem volt szükséges kinyitnia az autó ajtaját, könnyedén beugrott a volán mögé. Sürgető pillantást vetett felém, és várta, hogy végre én is beszálljak. Sosem ültem ilyen kocsiban így idegenkedtem tőle.
Louis kinyitotta a garázs ajtaját, és gázt adott a cabrionak. Pillanatokon belül a hajam úgy festett, mint egy ló sörénye vágtázás közben.
A szél az arcomba vágott, mégis oxigénhiányos állapotban voltam. A huzat zavarta a szemem, ami következtében könnybe lábadt, fogalmam sem volt, hogy Louis hogy bírja ilyen jól az utat, látszólag mámoros érzést váltott ki belőle a száguldozás, és élvezettel töltötte el az, ami engem inkább kellemetlenséggel. Hallottam, ahogy bogarak ütköznek neki a szélvédőnek, és néha-néha nekem is. Egy hatalmas szárnyas szörnyeteg repült bele a hajamba, mire hatalmasat sikítok. Louis ijedten kapja rám a tekintetét, és a kormányt is erősebben szorította meg, mikor megértette, hogy miért sikoltozok, hangosan felnevetett.
Nem sokkal később megpillantottam a kék öblöt, éreztem a tenger sós illatát, és ahogy a nap kellemesen melegítette az arcomat. Kerestünk egy üres parkoló helyet, majd kiszálltunk a járgányból. Tudtam, hogy a hajam kész bogártemető lett az út végére.
Messziről megpillantottam Suet, Cloet és Adamet a homokos tengerparton ülni, mindenki kezébe egy-egy citromos dobozos sör volt. Megkíséreltem mezítláb végig menni forró homokon, a lábam kapkodni kellett, különben úgy éreztem, hogy megég a talpam. Mindenki hangosan nevetett a szenvedésemen, Louis mögöttem a röhögéstől kapkodta a levegőt.
- Sziasztok – mondták szinte egyszerre mind a hárman széles mosollyal az arcukon. Ahogy ránk néztek hunyorogniuk kellett az erős fény miatt – Gyertek, üljetek le ide – húzódott arrébb a pokrócon Sue, hogy mindketten le tudjunk ülni.
- Kértek? – nyújtott felénk egy-egy sört Adam.
Elvettük a kezéből a meglepően hűs italt, egy hangos sercenéssel felbontottuk és kortyolgatni kezdtük.
- Szóval – kezdett bele Cloe – Adam megszeretné rendelni a ruhánkat csajok, de arra lenne kíváncsi, hogy mekkorák a méreteink? Én és Sue már megadtunk minden számunkat, már csak neked kell Deborah – mondta a sötét barna hajú lány, én pedig kicsit bólintottam.
Adam egy papírlapot vett a kezébe, amire már fel volt firkantva Cloe és Sue méretei. Gyorsan lediktáltam a sajátjaim, aztán Adam megmondta, hogy mikor kell mennünk ruhapróbára. Mutatott képeket a ruhákról, amiket az esküvőn fogunk hordani. Annak ellenére, hogy nem egy habos-babos királylány ruha igazán szépnek volt mondható. Térdig ért, és kávébarna színe volt, ami harmonizálni fog a terítékkel.
- Ezek lesznek a ruháitok, a kísérőknek elég lesz egy fekete szmokingot felvenniük, fehér inggel, rendben? – kérdezte Adam, inkább csak Louistól.
A rengeteg információ miatt összezavarodott Louis kicsit bólintott, biztos voltam benne, hogy még abba se biztos, hogy tudja mi az a szmoking.
Cloe rágyújtott egy cigire, amit Adamtől kapott. Pár percig hallgattuk még a programokat, ahogy Adam jól a szánkba rágta, hogy mit hogyan kell majd tennünk. A nap szinte fájdalmasan égetett, mikor végeztünk.
- Minden érthető? – kérdezte Adam, mi pedig birka módon bólogatni kezdtünk, arra várva, hogy vége legyen – Remek, akkor… megyünk csobbanni egyet? – állt fel a pokrócról, és lehúzta magáról a felsőjét. Louis hasonlóan tett, észrevétlenül próbáltam végig nézni rajta. A fürdőgatyája nem volt elég jól összekötve, ezért összébb húzta a madzagot rajta, és szorosra megcsomózta. A bőre napozás nélkül is szép barna volt, azúrkék szemei virítottak a fényben.
Én is levettem magamról a könnyű kis strandruhám, és a homokra hajítottam. Louis reakciói hasonlók voltak az enyémekhez, végig nézett rajtam, amit a többiek is észrevehettek. Megvártuk, amíg mindenki elkészül, majd a vízhez mentünk.
A víz még csak a bokámig ért, de már akkor is rettentően hidegnek éreztem. A tenger abszurd módon sós volt. Próbáltam minél hamarabb túl lenni a nehezén, és hirtelen megszokni a hűs vizet. A tenger ölelgetett, lelassította a járásom mikor belegázoltam. Az alhasamnál elkövetkezett a holtpont, a testem libabőrös lett. Sue és Cloe még csak térdig voltak benne a vízben, sikítoztak, ahogy Adam vízzel fröcskölte a naptól felhevült testüket.
Szemeimmel Louis kerestem, combközépig állt a vízben, pár méterrel mögöttem. Szemei a távolba meredtek, mire odanéztem, hogy lássam, mire figyel.
Egy gyönyörű szőke nőt láttam, neon rózsaszín fürdőruhába, ami épphogy annyit takart, hogy ne nudista strand legyen a helyből. Vizes hajába túrt, és a lehető legelbűvölőbb tekintetével mustrálta Louist. Szándékosan kitolta az idomait, és úgy járkált a vízben, mint egy ártatlan kislány.
Tudatni akartam a lánnyal, hogy szálljon le Louisról, a gondolat tűzszikraként pattogott bennem, képtelen voltam tétlenül figyelni, ahogy enyeleg neki, és kéreti magát, mint egy tüzelő szuka. Ennek ellenére nem tehettem semmit Sue, Cloe és Adam jelenlétében.
- Hideg a víz Tomlinson? – szóltam oda neki, de ő, mintha az agyát teljesen kikapcsolták volna bámulta tovább a nőt.
Figyelmen kívül hagyott, ami rettenetesen rosszul esett, lehajtott fejjel elindultam a part felé. Végre levette a tekintetét a lányról, és engem figyelt, ahogy kerültem a tekintetét, próbáltam minden irányba nézni csak felé nem.
Elkapta a csuklómat, és megállított, képtelen voltam ránézni.
- Debbie, mi a baj? – Furcsállta a viselkedésemet.
- Tegnap még velem voltál, úgy... - próbáltam kiküszöbölni, hogy kimondjam azt a bizonyos szót, hogy ne tűnjek túl primitívnek. - Most meg azt a kurvát bámulod?! – ráztam meg a fejem értetlenül. Louis szélesen elmosolyodott, lesütötte szemeit, és kicsit közelebb lépett hozzám.
- Féltékeny vagy? – harapta be ajkait, én pedig összeszűkített szemekkel néztem rá. Rosszalló pillantásokkal bombáztam őt, de csak vigyorogni tudott – Csak a fürdőruháját néztem, hogy neked tuti jobban állna – szégyenlősen lehajtottam a fejem, miközben még mindig csuklómat fogja. - Mindig tudod, mit kell mondanod – mosolyogtam. Észre se vettem, hogy Louis egyre mélyebb víz felé húz.

A víz a mellkasomig ért, amikor Louis a csípőmnél fogva a víz alá húzott. A sós víz ellenére mindkettőnk szeme nyitva volt a víz alatt. Barna tincsei könnyedén lebegtek. A víz moraja töltötte meg a fülem. Louis ajkai az enyémre tapadtak, a csókunk a sós volt, és szenvedéllyel teli. Buborékok törtek a felszínre, amik a tüdőnkből származtak, egyre kevesebb oxigén miatt szenvedtünk.