Édes és ragadós bosszú

Halihó! :D Csodával határos módon időben hoztam meg a részt nektek, ami miatt remélem jó sok kommenttel bombáztok majd köszönetül! ;)
A történet lassan halad a vég kifejlett felé, és jó látni, hogy egyre többen csatlakoztok a blog követői közé. Továbbra is kérlek titeket, hogy maradjatok ugyan ilyen lelkesek, és ne féljetek nekem leírni a véleményeteket alul! :D Nem is rabolnám tovább az időtöket, jó olvasást! :)

Jó ideje ücsörögtünk kint, és már jócskán volt bennünk alkohol. Így elég bátornak éreztem magam, ahhoz, hogy felvessem Louisnak Katniss kérését. Kis ideig tétováztam, hogy biztos ez-e a megfelelő pillanat erről beszélgetni, de végül szólásra nyitottam szám.

- Louis, szeretnék beszélni veled egy nagyon fontos dologról – kezdtem bele komoly hangvétellel, mire rám kapta a tekintetét. Aggodalmat láttam a szemeiben miközben a figyelme csak is rám szegeződött. Bár félt a folytatástól láttam rajta, hogy kíváncsi, hogy mit szeretnék neki elmondani – Anyukádról lenne szó – böktem ki nehezen, mire érezhetően megfeszült mellettem. Összeszorította fogsorát, hogy véletlenül se válaszoljon túl elhamarkodottan. 

- Katniss beszélte tele a fejed ezzel, igaz?! – túrt idegesen mogyoróbarna hajába, lehajtotta a fejét és a földet kezdte kémlelni. Arcát a tenyerébe temette, és egy kis ideig így is maradt. Szerettem volna neki segíteni, mégis tehetetlennek éreztem magam a szituációval szemben.

- Haza kéne menned – fogtam meg a kezét, hogy megbizonyosodjak róla, figyel rám. 

Magamhoz öleltem a karját, de semmi se derítette jobb kedvre.

- Nem mehetek haza - motyogta alig halhatóan. - Mindenki úgy nézne rám, mint egy gyilkosra – rázta meg a fejét, majd rám nézett, a tekintetében valami számomra ismeretlen érzést véltem felfedezni, olyasféle fájdalmat, amit én sose tapasztalhatok. A bűntudata gyötörte és emésztette őt, most először láttam Louist ennyire gyengének és letörtnek. A szemei csillogtak, és egy hatalmasat nyelt, hogy legyűrje a szorító érzést, ami a torkában keletkezett és fojtogatta. 

- Szerintem csak te hiszed ezt. Mindenki azt szeretné, ha haza mennél… - kezdtem bele, de Louis ellentmondásosan a szavamba vágott.

- Vagy csak te szeretnéd, és Katniss – vágta rá gyorsan, én pedig a reménytelen eset kategóriába könyveltem el Louist. Mélyen átszűrtem a levegőt, miközben azon gondolkoztam, hogyan téríthetném jobb belátásokra őt. Megköszörültem a torkom, majd újra beszélni kezdtem.

- Amikor még kicsi voltam nagyon csúnyán összevesztem apámmal – mondtam, majd rövid szünet után folytattam. - Elég feszült volt miattam, és egy apró figyelmetlenség miatt motorbalesetet szenvedett. Nem lettek komoly sérülései, mégis csak magamat okoltam a dolgok miatt. Bár nagyon fiatal voltam, mégis borzalmas lelkiismeret furdalásom volt a történetek miatt. Minden bátorságomat összeszedtem és megbeszéltem apuval a dolgokat, azóta minden simábban működik köztünk. Mindent tisztázunk, mielőtt még elmérgesedne a helyzet- magyaráztam Louisnak, miközben engem figyelt beszéd közben. Bár régi történet volt még mindig érzékenyen érintett, de ennek egyetlen jelét sem mutattam. 

- Debbie, ez teljesen más, itt életekről van szó – kezdett bele a magyarázkodásba, de leállítottam.

- Tudom, hogy most azt gondolod, hogy ez egy kis hülyeség, de nem ezen van a hangsúly. Csak szeretném, ha leszűrnéd belőle a tanulságot – mondtam, miközben Louis maga elé meredve hallgatta amit mondok neki. Hosszas ideig csendes volt, az arcán látszott, hogy elgondolkozott azon, amit mondtam neki. Ez az aprócska tette reményt adott nekem, hogy talán megteszi amit kérek tőle.  Beharapta az alsó ajkát, majd megrázta a fejét. 

- Nem tudom, hagyjuk ezt – válaszolta csökönyösen, mire mélyet sóhajtottam, és csak beleegyezően bólintottam. Jobbnak éreztem nem tovább feszegetni a témát, tudtam, ha hallgat rám, úgyis átgondolja még.

- Rendben – adtam meg magam, majd egy rövid szünet után Louis újra megszólalt. 

- Lassan haza kéne mennünk – állt fel mellőlem, és a zsebében a kocsi kulcsa után kutakodott. 

- De hát most vedeltél majdnem fél üveg viszkit – estem kétségbe, hiszen mindig is szabálykövető voltam, és az ittas vezetést törvény bünteti.

- Ne izgulj. Nem jelent gondot hazavezeti, tudod… profizmus – fellegzett, miközben a kocsi kulcsát dobálta egyik kezéből a másikba – Jössz már? – sürgetett, én pedig felpattantam a lépcsőről, és követtem őt a járműig. 

Szerencsére nem szenvedtünk balesetet, pedig elég sok cobra 11-et néztem régen, így már láttam lelki szemeim előtt, hogy mi fog történni.

Amikor beértünk a házba, rögtön megpillantottam a pulton, a rostos narancslevet és már a fejemben ki is szövődött egy remek bosszúhadjárat a reggeli kávéfoltos incidensünk után. Kitöltöttem egy jókora pohárba a cukros üdítőből, majd sunyi mosolyt villantottam, ahogy elképzeltem magam előtt a jelenetet, mikor leöntöm Louist vele. A mit sem sejtő srác felé közelítettem, majd ’ véletlenszerűen ’ neki ütköztem, és a pohár teljes tartalmát ráborítottam. 

Louis eltátotta a száját majd a löttytől átázott hófehér ingét figyelte, ahogy fokozatosan sárgává változik. 

- Hoppá. Bocsi, véletlen volt – mondtam ártatlan fejjel és vállat vontam. 

Louis szóhoz se jutott, nem hitte el, hogy tényleg képes voltam kieszelni egy ilyen bosszút ellene.

- Menj a francba – dühöngött, majd levette magáról a koszos felsőjét, én pedig kárörvendő kacajt hallattam. Louis először megforgatta a szemeit, de utána ő is elnevette magát. – Ragadok a cukor miatt, most mehetek fürödni. Kösz szépen – tapogatta a mellkasát tesztelve, hogy mennyire lett olyan. 

- Édes bosszú – mondtam elnyújtva a szó végét. – Szó szerint édes és ragadós – nevettem. 

Amíg Louis elment zuhanyozni, hogy lemossa magáról a narancslevet, addig én átvetkőztem kényelmes otthoni viseletbe. 

- DEBBIE! Tudnál hozni nekem egy törölközőt? – kiabált ki Louis a fürdőszobából, mire kivettem a szekrényből egy fehér törölközőt, és a fürdőszoba felé száguldottam vele. 

Ahogy benyitottam a párás közegbe jéghideg víz fröccsent rám, mire hatalmas sikoly csúszik ki a számon. 

A hajam csurom víz lett, és ahogy felnéztem láttam Louis önelégült, pimasz mosolyát, ahogy a zuhanyrózsát felém irányította. 

A meglepettségtől megdermedtem, és másodpercekig mozdulatlanul álltam, ahogy a hideg víz végig csorgott a hátamon.

- Nem bosszulhatod meg a bosszút! – sipítoztam. Louis hangos hahotázásba kezdett, mire hozzávágtam a kezemben tartott törölközőt, amit neki szántam. 

Éppen sarkon fordultam volna, hogy kimenjek, amikor elkapta a kezemet, és a zuhany alá kezdett húzni.

- Vetkőzz – mondta erotikusan a fülembe és húzott a vizet testéhez szorított. 

- Louis eressz el! – tiltakoztam pár másodpercig, de amikor már teljesen eláztam feladtam a próbálkozást.

 Mosolyogva hagytam, hogy a ruhámat teljesen eláztassa a víz, a pólóm hozzám tapadt, így tökéletesen kirajzolódott az alakom. 

Az elázott anyag egy idő után már zavaróvá vált, így levettem és magam mellé dobtam. Forró és párás volt a környezet, a kevés oxigén miatt kapkodtuk a levegőt és hagytuk, hogy a forró víz végig folyjon rajtunk. 

Louis továbbra is közel tartott magához, kába tekintettel nézett le rám, majd a fejét a nyakamhoz fúrta, és lecsókolt rólam pár vízcseppet. Újra a szemembe nézett, elmosolyodott, de fogalmam sem volt, hogy mi szórakoztatót talált az egész szituációban. Aztán megértettem, egy kattanást hallottam, ahogy szétpattintotta a melltartómat, majd levette rólam. A víz már szinte perzselte a bőrünket, de nem vettük lejjebb a hőfokot.

Meztelen mellkasunk egymáshoz préselődött, ahogy szoros ölelésben tartottuk egymást.

- Ne nyomd már nekem a cicid – mondta hisztérikusan.  ­– Beindulok – röhögött én pedig játékosan belebokszoltam a karjába.

Mosolygott, majd olyan közel hajolt, hogy a homlokunk összeért, de nem csókolt meg, hagyta, hogy többért kívánkozzak. 

A zuhanyfülke csempéjéig tolt, amíg bele nem ütközött a hátam, ujjaimmal végigszántottam vizes haját, majd apró kezeimmel két oldalt fogtam meg az arcát. A borostái szúrták a tenyerem, de jelen pillanatban egyáltalán nem zavart, csak ámulattal mustráltam a tökéletes srác arcát. 

Ajkaiba harapott, amivel teljes mértékben elárulta magát, sietve esett neki ajkaimnak, kezei derekamról a fenekemre csúsztak, én pedig belenyögtem a csókunkba.