(D)Abbie

Sziasztok!

Gondolom az előző rész miatt, már mindenki kellően elküldött a pokolba minimum háromszor. Most viszont itt vagyok a folytatással, próbáltam sietni vele. Picit rendhagyóan hosszabbra sikerült, mint általában, de ez gondolom nem okoz problémát.
Apró malőr következtében, most nem a szokványos bétám, Briana javította a részt, hanem Kertész Kinga, akinek ezúton is köszönöm a segítségét. Így nem kellett napokat várni arra, hogy javított részt kapjatok.
Nem is koptatnám tovább a billentyűzetet, jó olvasást Nektek az új részhez! :)


Nem múlt el az érzés. Egyszerűen nem múlt el, bármit is tettem, nem tudtam leállítani. Önkéntelenül is azon járt az eszem, hogy felhívom őt, ösztönösen vágyakoztam utána. Őrülten hiányzott és nem tudtam tenni ellene, nem tudtam kiölni magamból az emlékét.

A mellkasomon lévő hegek folyamatosan húzódtak minden levegővételnél, és úgy éreztem, véresre vakarnám az egész hegesedő felületet kínomban.

Három napja nem láttam Deborah Hillst, és az egyetlen dolog, ami elterelte a gondolataimat róla az a kellemetlen inger a vakarózásra.

Félhomályos szobában tengettem a napokat, miközben kismilliószor újranéztem a balesetemről készült felvételeket. Mindenki arra volt kíváncsi vajon visszatérek-e valaha az autóversenyzéshez, de csak találgatások és buta pletykák hírét lehetett hallani. Egy ideig nem követtem az eseményeket, próbáltam elfelejteni, hogy Luke és Andrew milyen rondán hátba szúrtak. Talán idegesnek kellett volna lennem, szét kellett volna kürtölnöm a médiában, hogy ez a baleset miattuk történt, de nem tettem meg. Luke volt az egyetlen, akire méltó ellenfélként tekintettem, mások a nyomomba se értek a versenyeken. Nélküle unalmas, plusz egy indok, hogy az orra aládörgölhetem élete végig, hogy csak úgy tudott legyőzni, ha altatót kever az italomba. Andrewnak köszönhettem, hogy eljutottam idáig a versenyzésben, csúnyán ellenem fordult, ami számomra megmagyarázhatatlan, hiszen barátomként tekintettem rá. Mindent összevetve nem fogom ennyiben hagyni a dolgokat, számolok még velük ez ügyben, de most a gondolataim sokkal fontosabb dolgok felé irányultak.

Nem látni Debbiet elvonási tűnetekkel járt. Hiányzott valami alapvető, minden másnak csökkent a jelentősége. 

Semmi sem volt rendben körülöttem, vissza akartam kapni a régi önmagam, aki még Debbie előtt voltam. Akit nem érdekel, ha egy-két tettével megsirat néhány nőt.

Szar, hogy az egyik nap az élet csodás, elégedettnek érzetem magam, talán kissé érzelemmentesnek és üresek voltak a cselekedeteim, de alapjáraton mégis elégedett voltam. Aztán mindenféle figyelmeztetés nélkül a sziládnak hitt talaj megingott alattam, és minden összedőlt körülöttem. Elvesztettem a versenyzés iránt szenvedélyem és az egyik legfontosabb embert az életemben. 

A családból eddig senkinek se adtam tudtára, ami Debbivel történt, nem akartam, hogy kérdezősködésbe kezdjenek, vagy a fejemhez vágják, hogy mekkora idióta vagyok. Magamtól is tisztában voltam vele, szóval nem volt szükségem megerősítésre. 

A mai nap folyamán azonban döntést hoztam, visszatérek a régi életvitelemhez és szórakozni megyek.

Éppen a cipőmet húztam már és a zsebembe suvasztottam az összes értéktárgyamat, amikor láttam, hogy megérkezett a taxi. Elég sok oka volt, hogy nem saját autóval mentem. Elsősorban az, hogy időre volt szükségem, hogy betudjak ülni újra a kormány mögé, másrészt pedig gondoltam rá, hogy alkoholt fogok fogyasztani.

Ahogy kiléptem az ajtón a csípős hideg körülvett én pedig vacogni kezdtem, pedig csak néhány másodperc telt el, amíg a bejárati ajtómtól a taxiba értem.

Egyáltalán nem foglalkoztam a sofőrrel, lediktáltam neki a szórakozóhely címét, aztán belemerültem a telefonomba. Néha kinéztem az ablakon. Furcsa érzés volt egyáltalán újra autóba ülni, akkor is, ha nem én vezettem. A lábaim automatikusan úgy jártak, mintha a gázt és a féket én taposnám, nem pedig a taxis.

Pár perc elteltével megérkeztünk, a volán mögött ülő férfi monoton hangon mondta el, hogy mennyivel tartozom a fuvarét, majd miután kifizettem, és kiszálltam a kocsijából, elhajtott.

Nem kedvelem az olyan helyeket, ahol a hangos zenében a saját gondolataimat se hallom. Mindig is az olyan bárokat szerettem, ahol egészséges hangerővel dübörög a zene, most azonban mégis az első szituációt választottam.

Arra vágytam, hogy minden gondolatom elterelődjön és teljesen kitudjak kapcsolni.

Ismertem a helyet, voltam már itt párszor, de nem tartozott a kedvenc szórakozóhelyeim közé. A zene maximális hangerőre volt nyomva, egyhangú és ütemes ritmusú, nem volt szövege se, csak arra volt jó, hogy a teljesen részeg emberek ide-oda lépegessenek rá.

Az egész helyen kellemetlen izzadság szag és alkohol illata keveredett.  A hely zsúfolásig tele volt illuminált állapotú fiatalokkal. A legtöbb lány hiányos öltözetű lotyó volt, amit a kiéhezett férfiak igyekeztek kihasználni. A falak sötét színűek voltak, hogy ezzel is fokozzák az éjszakai hangulat mámoros érzetét. Villogó, színes fények cikáztak a falakon a zene ütemére, ami inkább zavaró volt számomra, mintsem hogy kedvcsinálók. 

Mindenféle negatív gondolatomat elhessegettem, és leültem a bárpulthoz, majd kikértem az első whiskeymet, amivel belevágtam az éjszakába. Az alkohol fanyarító íze szétáradt a számban, de a sokadik pohár után már azt se éreztem volna meg, ha egy lángolni kezd a torkom.

Figyeltem, ahogy a pultoslány ügyesen keveri a különleges színű koktélokat az embereknek, akik minden féle köszönet nélkül odadobják a pénzüket és már mennek is vissza táncolni.

A táncoló tömeg között észrevettem egy szempárt, ami már jó hosszúideje figyelhetett, ugyanis megéreztem magamon a tekintetét.

Egy lány volt az. Olykor el is mosolyodott. Az egyébként szendének tűnő lány valójában annyi vadságot és gátlástalanságot sugárzott, hogy mocskosul felizgatta a fantáziámat. A gondolataim menthetetlenül elkorcsosultak az alkohol hatására.

Nem egyedül volt, néhány barátnőjével táncolt együtt, miközben a szemeit hosszasabb pillanatokra rajtam felejtette. Hosszú szőkésbarna haja a dereka legalját verdeste, miközben egy alig takaró kis szürke alkalmi ruhában illegette a csinos kis fenekét.

Engem sokáig csak a testi kielégülés hajtott, az odáig vezető felesleges érzelgésekkel egyáltalán nem törődtem régebben, azt pedig elképzelni sem tudtam, hogy valaha hidegen hagy az, hogy egy nő tálcán kínálgatja magát. Közönséges viselkedése a fantáziámat beindította ugyan, a vágy bennem volt, hogy magamévá tehessem, mentálisan azonban inkább taszított.

A csípőjével nyolcasokat írt le, miközben a hatalmas magas sarkújával a zenére lépdelt.

Jól ismertem a nők összes gesztusát és láttam, hogy ez a lány egyetlen kérésemre az ágyamban köt ki, ha úgy akarom.

Lehúztam az utolsó kortyot a poharamból, és megindultam felé. Kissé homályossá vált a látásom, mikor felálltam. Elfelejtettem a valóságot, becsuktam a szemem és csak a vágyaim hajtottak, miközben a teljesen ismeretlen lány ajkait kezdtem falni. Mindkét tenyerét a mellkasomra feszítette, de nem azért, hogy ellökjön magától, hanem, hogy még közelebb húzzon.

Kezeimet a fenekére tettem és erősen megszorítottam, olyan kerek volt, hogy ott menten neki estem volna. Hevesen kapkodtuk a levegőt, miközben egyre nagyobb beleéléssel – szinte már megfeledkezve arról, hol vagyunk – kebeleztük egymás ajkát.

Két vadidegen ember teljesen érzelemmentes csókkal üdvözölte egymást. 

Az ágyékomat az övének feszítettem, hogy éreztessem vele, hogy mik a terveim mára. A teste olyan volt, amit bármelyik nő megirigyelt volna, a legtöbb férfi álmodozni sem merne efféle szépségről.

Egy idő után azonban beleuntam a csókunkba, semmit se váltott ki belőlem, pusztán szexuális vágyakat. Jó ideje nem kerültem ilyen közel egy nőhöz sem Debbien kívül, szóval a különbségek nagyon is szembe tűnőek voltak. Más volt az illata, az érintése, a csókja, nem adta meg azt az egy kis pluszt, amire vártam, de alkalmi szeretőnek tökéletes volt.

- A közelben lakom – motyogtam a szájába, miközben hallottam, hogy úgy zihált, hogy el sem tudtam képzelni, ha már most ezt váltottam ki belőle, akkor mi lesz, mikor az ágyamba viszem.

- Most rögtön indulhatunk – kacsintott.

Először hallottam a hangját, de annyira jelentéktelenként kezeltem az egész helyzetet, hogy arra se tartottam igényt, hogy a nevét vagy a hangját eltárazzam a memóriámban. A puszta beszédéből lerítt, hogy valószínűleg még érettségije sincs. Próbáltam őszinte mosolyt kanyarítani az arcomra, de a szituáció nagyon is siralmas volt az én nézőpontomból.

A mosolyomat látva közelebb hajolt a nyakamhoz, két kezével a hajamba túrt, hogy a fülembe dorombolja a szavakat. 

– Használj ki! Csinálj velem azt, amit csak akarsz. Teljesítem az összes kívánságodat – sziszegte úgy, hogy közben az ajkai csiklandozták a fülemet. A hangjából érezhető volt, hogy ő se sajnálta a pénzt alkoholra. Szavai hallatán az egész testem megfeszült és elöntötte a kéjvágy. A puszta szavai is megdolgoztatták az elmém, a vér hihetetlen erővel zubogott bennem és nehéz volt ellenállni csábító szavainak. Újra neki löktem a csípőmet, sürgetően, hiszen már beleőrülök a várakozásba. 

Testével úgy simult hozzám, akárcsak egy macska, körmeivel kellemesen végigkarcolta a hátamat, mire eltávolodtam tőle, és a kezénél fogva elkezdtem kirángatni a helyről.

A testem mindennél jobban kívánta, de az érzelmeim ellentmondtak a cselekedeteimnek. 

Debbie gondoltam és elhatározást tettem afelől, hogy nélküle is meg leszek, nem fog nekem hiányozni, de amilyen erősen próbáltam ezt elhitetni magammal, annál jobban megbizonyosodtam róla, hogy ez nem így van. Egy másik lányon vigasztalódtam azt remélve, hogy talán szex közben beleszeretek és kitölti az ürességet, amit Deborah Hills hagyott maga után.

A hely előtt több taxi is várakozott, spontán kiválasztottam az egyik autót és a hátsó ülésre telepedtem le a lánnyal, akinek még a nevét se tudtam, de azt igen, hogy hamarosan az ágyamban köt ki.

A pólóm alá nyúlt és végig húzta hideg ujjait a forró bőrfelületen, annyi gátlás se volt benne, hogy legalább szerencsétlen taxisofőrt megkíméljük a látványtól, hogy két fiatal a kocsija hátsó ülésén esik egymásnak. Parancsoltam a férfi ösztöneimnek, hiszen aggasztott, hogy a visszapillantó tükörből a vezető folyamatosan azt leste, hogy vajon mikor fogy el a türelmem és teszem magamévá a csajt itt helyben. 

Meredten bámultam ki az ablakon, miközben megpróbáltam kizárni a kellemes érzést, ahogy a fogaival és az ajkaival csodát művelt a nyakamon. A szemeim le-lecsukódtak, de nem különösebben reagáltam a kényeztetésére.

Hosszúnak tűnő percek teltek el, mire végre hazaértünk, a lehető leggyorsabban nyomtam a pénzösszeget a sofőr kezébe, és mire észhez kaptam már az előszobában kötöttem ki a lánnyal.

Megragadtam a csuklóját és a karját szétfeszítve a falhoz szegeztem. Fojtottan felnyögött. Egyre kevésbé kezdtem érezni a testem egyéb részeit, csakis a nadrágomban lévő, egyre fokozódó, kellemes lüktetésre tudtam koncentrálni.

Nem időztem sokáig vele az előszobában, nem érdekeltek az ő szükségletei, egyáltalán nem tartottam fontosnak, hogy neki jó legyen. 

- Louis vagyok. Csakhogy tudd, kinek a nevét kell sikítoznod – adtam a tudtára, miközben csak annyi időre hagytam abba a tetteimet, hogy beszélni tudjak.

- Abbie. Nagyon örülök a találkozásnak – mutatkozott be, mire a neve hallatán egy pillanata teljesen lesokkolódtam. Hasonlóságot véltem felfedezni az Abbie és a Debbie név között. Furcsa, hogy a sors mindig úgy alakítja a történéseket, hogy még véletlenül se tudjuk elfelejteni azt, akit el akarunk. A legváratlanabb pillanatokban valami eszedbe juttatja az összes emléket, elég az egy név, vagy egy buta kis mozdulat.

- Valami baj van? – nézett rám egy pillanatig komolyan Abbie, mikor egy kis rémületet látott rajtam.

- Nem, dehogy – mosolyogtam. – Szép név – tettem hozzá udvariasságból, majd, hogy ne fogjon gyanút folytattam, amit elkezdtem. 

- Akkor megmutatod végre a hálószobádat? – akaratoskodott, majd rám akaszkodott. A fenekébe marva megtartottam teljes súlyát.

Karjaival a nyakamat karolta át, lábaival pedig a derekamat kulcsolta össze, én pedig megindultam vele a hálószobám felé.

- Nagyon fog tetszeni, ezt garantálom – morogtam a fülébe, miközben a tarkómra vezette kezeit és az állkapcsomra szórt csókokat, fülemnél megállapodott, hogy bele tudjon suttogni.

- Kötve hiszem – lihegte. 

A hangjából jól kivehető volt, hogy élvezte a helyzetet, ahogy a csípőmre akaszkodva az ágyam felé vittem.

Képtelen voltam kizárni a gondolatot, hogy utoljára nő, aki ebben az ágyban járt, Debbie volt, ahogy az újdonsült szexpartneremet lefektetem az ágyra nosztalgikus illat csapta meg az orrom, kellemes parfüm illat, ami nem Abbietól származott, hanem Deborahtól.

Alulra kerültem, miközben Abbie a derekamra ült és csípőmozgásával csak még jobban fokozni akarta bennem a vágyat. Először csak ringatta magát, majd egyre intenzívebb mozgást lejtett rajtam. A számat vékony vonallá préseltem, ahogy a nyögések megpróbálnak kiszökni a számon.

A pólóm aljával kezdett el játszani, mire villámcsapásként hasított belém a gondolat, hogy a mellkasom tele van égési sérülések ronda hegeivel, amiket nem szívesen mutogatok meg másoknak. Egyáltalán nem volt kedvem kiteregetni a történteket olyan ember előtt, akikre nem tartozik ez az egész. Elkaptam a csuklóját mielőtt lecibálta volna rólam a fölsőmet. Kérdő pillantásokat kaptam válaszul, mire magabiztos mosolyt villantottam.

- Ne vedd le, ha nem akarsz már most elélvezni – haraptam be alsó ajkam, majd rá kacsintottam egyet, de nem hatott, vadul elmosolyodott és csak még kíváncsibb lett, hogy mit takar a felsőm. Továbbra is erőszakosan húzkodta feljebb a vékony anyagot. – Komolyan mondtam, a póló marad – néztem rá szúrósan, tagoltan beszéltem, hogy mindenképpen megértse.

Megforgatta a szemeit, majd folytatta, amit elkezdett. Az ágyékomról kicsit lejjebb csúszott, így már a combomon ült.

Lenéztem rá és láttam, ahogy kezei a combjaimon hullámoztak, kicsit feljebb tűrte a felsőmet és csókokkal hintette be az alhasam tájékát. Ökölbe szorult a kezem, ahogy a nadrágomban a lüktetés egyre jobban elhatalmasodott felettem. Tettem, amit az ösztönöm diktált és tehetetlenségemben a hajába túrtam, a látásom elhomályosult és már csak kapkodtam a levegőért, hogy siessen már. Élénk rúzzsal kiemelt száját szuggeráltam, amin kicsit már szét volt kenődve a szín, mégis izgató látványt nyújtott. Elképzeltem, hogy pillanatokon belül magamon láthatom majd a rúzsfoltjait. Öntudatlanul összeszorítottam a szemeim és az alhasamon hagyott csókok hatására összerándult a hasfalam.

- Debbie… - eresztettem ki egy mélyről jövő sóhajt, mire kipattantak a szemeim, amint realizáltam, hogy mit is sikerült kinyögnöm.

Abbie kellemesen felnevetett, mire felhúztam a szemöldököm. A legtöbb nő sértésként veszi, mikor más nők nevén szólítod őket, ő azonban jót szórakozott rajta. 

- Azt hiszem félre hallottad, a nevem Abbie, de a kedvedért lehet a becenevem Debbie is, ha neked az jobban tetszik – motyogta kéjsóvár hangján, miközben kezeit az övcsatomhoz vezette és gyakorlott mozdulattal szétbontotta. 

Miközben egy tökéletes, felkínálkozó nőt döngethetnék, egy olyan járt az eszemben, akit el kellett volna felejtsek. Miféle kínzás ez? Nem tudtam megtenni. Nem tudtam úgy lefeküdni egy nővel sem, hogy közben szüntelenül csak Debbie járt a fejemben. 

Nadrágon keresztül érintett a keze, mire gyors mozdulattal felültem és hátrálni kezdtem, mielőtt hozzámérhetett volna.

Buján elmosolyodott, majd macskajárásban, négykézláb kúszott felém. Idomait hangsúlyosan kiemelte, a dereka szép ívben állt, ahogy a fenekét domborította.

- Játszani akarsz? – kérdezte vehemens erotikus hangján.  – Rendben, játsszunk – kapott volna utánam újra, de hevesen megráztam a fejem, majd felpattantam az ágyról.

- Figyelj, ez nem fog menni – túrtam a hajamban és még én magam sem hittem el, hogy milyen mondatok hagyták el a számat.

- Hogy mondod? Mi van, nem áll fel?!– állt fel ő is indulatosan. Rosszalló pillantásokkal halmozta el egész testemet, miközben összefűztem az övemet, amit szétkapcsolt.

- Rád nem – ráztam meg a fejemet és szinte biztosra vettem, hogy sértésnek találta, amit most a fejéhez vágtam. - Nem tudom megtenni, sajnálom – tártam szét a kezeim, de mikor láttam, hogy magyarázatot várt, folytattam. – Nem vagyok olyan, mint a többi srác, nem tudok vonzódni hozzád – próbáltam megértetni vele, miközben szavaim hallatán elkerekedtek a szemei.

- Óh, már értem – nevette el magát.

- Komolyan? – csodálkoztam, hiszen nem hittem volna, hogy ilyen könnyed meggyőzöm arról, hogy nekünk nincs közös dolgunk egymással.

- Tudod, marha szűk farmert hordasz, tökéletesen beállított séró, nem kívánod a lányokat… - kezdett bele, mire megértettem mi a helyzet és gyorsan a szavába vágtam.

- Nem vagyok meleg! – tiltakoztam erőteljesen. Nem akartam hinni a füleimnek, hogy komolyan azt hitte, hogy a fiúkat szeretem, csak mert nem akartam lefeküdni vele. – Mást szeretek – teszem hozzá tétovázva, nem voltam benne biztos, hogy ez olyan információ, amit meg kellett vele osszak. – És most kérlek, menj el, rendben? Mindkettőnknek jobb lesz így – fogtam meg a karjánál fogva és finomat az ajtó felé lökdöstem.

Hirtelen felkapta a vizet és kirántotta magát a kezem alól.

- Komolyan, ha tudtam volna, hogy ekkora nyomorék vagy, más sráccal megyek haza ma este – pufogott, mire nem feleltem semmit, csak a kezébe adtam a kabátját és kitessékeltem a bejárati ajtómon. – Seggfej! – ordította köszönés képen, mire bezártam magam után a nyílászárókat.

Neki dőltem az ajtónak és felsóhajtottam.

Elmentem szórakozni azzal az eltökéltséggel, hogy kiirtom Őt magamból. Nem sikerült. Annak, hogy túltegyem magam rajta nem az a módja, hogy összejövök valaki mással vagy, hogy úgy teszek, mintha nem is létezett volna soha a kapcsolatunk. Mi ketten szerettük egymást aztán egyetlen hülye döntésemmel romba döntöttem ezt az egészet. Mindent megtettem, hogy ne kelljen szembe néznem azzal a ténnyel, hogy képtelen vagyok nélküle élni. Fel kellett volna vállalnom azt a kockázatot, hogy tönkretesszük egymást, nem szabadott volna hallgatnom Jeffre, de mégis megtettem.

Nagyon fáradt és magányos lettem. Bár már elméletileg egészséges voltam, az erőm nem volt a régi, a fáradékonyság úrrá lett rajtam.

Azt kívántam, bárcsak a tudtára adhatnám, hogy nem a saját akaratom szerint cselekedtem. Tudatni akartam vele, hogy mennyire odavagyok érte és, hogy milyen nehéz volt elengednem.